Csak én vagyok ilyen pánikolós? Élet az ilyen?

Nálunk az volt a "megoldás",hogy a párom besegít,így több időt tudunk együtt tölteni.Ugyanakkor van,hogy elhalasztunk egy adag ruha kimosását és máris több az időnk.Én úgy vagyok vele,hogy a családom fontosabb és a lakás van értünk nem mi a lakásért.Megszoktam,hogy nem naponta porszívózok csak 2-3 naponta,(jobban vigyáz mindenki a rendre,így ez nem azt jelenti,hogy kosz van)megesszük a másnap is ugyanazt a kaját,tévézés helyett játszunk a gyerekekkel.

Higgyétek el bele lehet jönni.És fel sem tűnik az egész.

Hát nincs még gyerekem,így csak a saját és anyum dolgait tudom neked leírni,remélem nem baj.

Egyedüli gyerek vagyok,ennyiben másabb a szitu,a lényeg,hogy apám külföldön dolgozott tök egyedül voltunk,bár igaz a nagyik mindig ott voltak,de nem vettük őket igénybe.Kertvárosban éltünk,apám ragaszkodott a háziállítokhoz,disznó-csirke,nos szegény anyum,hajnali 5kor kelt,megetette az állatokat,felöltözött,engem 6kor kiszedett az ágyból,7kor irány a busz.Ő asszisztens volt egy orvos mellett nem messze az ovitól,így 4kor beért hozzám,majd haza.Fél 5re hazaértünk,ő megvacsoráztatott,majd megetette az állatokat,megcsinálta a kertet,majd főzött mosott takarított.Ezt azért jó pár évig csinálta.Nem mondom,hogy olyan hú de nagyon jól volt,de bírta.Úgyhogy az ő élete még szorosabb volt mint a tiéd.A hátrány,hogy olyan sokat nem tudott velem foglalkozni mint igényeltem volna,de ez már másik téma