Milyen két kicsivel az élet? Olyanok válaszát várom, ahol kb 2 év korkülönbség van.

Minden anya más, minden gyerek más. A szomszédasszonyok nagyon jól boldogulnak 2-2 lánnyal. Ott is kicsi korkülönbség van, 2 év.

Én is bátor voltam, nálunk 27 hónap van a fiúk között, de nekem rettentő nehéz. Eleve nincsen segítségem a dolgozó férjemen kívül, s a fiúk sem a legnyugodtabb gyerekek. Amikor megszületett a kicsi, akkor döbbentem rá, hogy várnom kellett volna, de már késő. Most már nagyobbak, de még így is nagyon sok galibát okoznak...

Szóval igencsak anyuka függő, azt pedig senki sem tudja, milyen lesz a második gyermek temperamentuma.

Második vagyok!

Gondolj bele, hogy van egy két évesed és van egy újszülötted. Dupla annyi türelem kell! A nagy már abbahagyta a babás dolgokat (pl: pakolászás, virágföld evés, kiszedés), a kicsi meg éppen elkezd.

Én azt éreztem, hogy folyamatosan ugyanazt csinálom, mert mire az egyik kinőtt egy dologból, addigra a másik eltanulta és csinálta.

Nehéz az is, hogy a nagynak megszokott napirendje an, ezt pedig a kicsi teljesen felborítja, mivel születése után minden hozzá igazodik pl: játszótérre menés, játszás, evés.

Ahogy írta egy hozzászóló is, a legfontosabb nálam is az volt, hogy egyszerre aludjanak. Bár volt olyan időszak, amikor nem sikerült, de még ma is együtt alszanak délben.

Ja és az egy szobában alvás is kritikus, főleg mostanában. Egymást keltik fel éjjelente, mire az egyik elalszik, a másik bemegy aludni felkelti.

Itt valaszoltam en is, most lusta vagyok ujra leirni: :)

http://www.gyakorikerdesek.hu/gyerekvallalas-neveles__babak_..

http://www.gyakorikerdesek.hu/gyerekvallalas-neveles__babak_..

http://www.gyakorikerdesek.hu/gyerekvallalas-neveles__babak_..

http://www.gyakorikerdesek.hu/gyerekvallalas-neveles__terhes..

Ha van meg konkret kerdesed, szivesen valaszolok.

Mi most tervezzuk a harmadik babat. :)

szia! az én gyerekeim között 15 hónap van, most 23 és 8 hónaposak. most már tök jól elvagyunk, pedig apára csak ritkán lehet számítani.

az eleje volt nehéz nekem, a szoptatással kínlódtam. sajnos alig volt tejem (nem volt újdonság, az elsőnél is ez volt), fejnem is kellett. addig a nagyobbat le kellett foglalni.

a közös séta kicsit macera, mert a nagy már önjáró, szó szerint. azt gondolja, ő, arra megy, amerre akar. a kicsi meg a babakocsit utálja.

már közösen fürdenek, szóval az pikk-pakk megy és jó móka.

játszanak is együtt, irtó cukik. de figyelni kell, mert a nagyobb akaratlanul is kárt tehet a törpiben.

én úgy érzem, nem bírom nehezebben a kettőt, mint amikor csak egy volt. akkor az egyszem babám mindig a sarkamban volt, most meg én mosogatok, ők meg játszanak ("főznek") a sarokban. korábban nekem is "főzni" kellett :)

bár, tegnap a fiam széttárta a kaját és sóhajtott: "anyacika, olyan butus a kistestvérem!"

a kishuga nem tudta, hogyan kell mobiltöltővel megtankolni a kisszéket... :)