Hogyan vészeljük át ezt a nehéz időszakot?

Nem szeretném, hogy a kapcsolatunk lássa kárát. Arról van szó, hogy van egy 3,5 éves kislányunk. Amióta ovi van, azóta nagyon dacos lett (előtte is voltunk már dackorszakban, de az nem volt ilyen durva). Minden reggelünk, délutánunk, estén vitával, veszekedéssel telik a férjemmel, mert nem egyformán nevelünk. Ő sokkal engedékenyebb, én sokkal szigorúbb vagyok. Az én hibám (elismerem) az, hogy azonnal ugrok minden sz@rra. Viszont idegbajt kapok attól, hogy a férjem mindenben megcsinálja vele azt, amit szeretne, csak hogy ne hisztizzen és hogy időben el tudjunk indulni, vagy ne félmeztelenül ordítson a szoba közepén, nehogy megfázzon. Hiába mondom neki, hogy ezzel azt érjük el, hogy a gyerek csakazértis ordít, hisztizik és mindig elő fogja venni ezt a "fegyverét" ha el akar érni valamit. Ráadásul ezek miatt a dolgok miatt nem is engedi a gyerek, hogy bármit csináljak vele, öltöztessem, enni adjak neki, sőt ma apával akart volna oviba menni, de ez nem volt lehetséges, ezért velem volt kénytelen elindulni, fél útig üvöltve, hogy apa. Ez a lelkemnek borzasztóan rosszat tesz. Mit csináljunk, kihez forduljunk, szerintetek hogy kössünk kompromisszumot? Nagyon szeretem a férjemet, mindent megtesz a családért, nagyon lelkiismeretes és jó ember, de ez a dolog félek, felőröl minket. Köszönöm a válaszokat.