Anyuka otthon a gyerekkel 3 éves korig vagy bölcsi?

3 gyerek a legkisebb 9 hónapos

szal én maradok otthon a gyerekekkel

a nagyokkal is így volt 3.5 illetve 3 évesen volt ovi

nem bántam meg

eleven kíváncsi önálló mosolygós okos mind a kettő de amint látom a kicsi is ilyen lesz :-)

a nagylányom már igényelte volna a társaságot de csak szeptembertől mehetett így kicsit több mint 3.5 évesen ment kb 1 hét volt mire megszokott minden szabályt

a fiam december elején kezdte de igazából január mert ott voltak az ünnepek neki nehezen ment legalábbis addig míg be nem ért a csoportszobába addig hiszti és bőgés (kb 2 perc és vigyorgott és ment játszani egyszer meglestem h mit csinál mikor elmentem :-)))) pedig egy csoportban volt a két gyerek következő év elején is próbálkozott 2-3 hétig majd abba hagyta

a kicsi még kicsi :-)

Teljesen gyerekfüggő!!!

Láttam olyan gyereket már, akire azonnal rámondtam, hogy naná, hogy bölcsi, ez nem is kérdés, de sokszor látok olyat is, hogy az ovit is inkább 4 évesen kezdeném.

Szia!

(Nem olvastam végig mindenkit, így könnyen lehet, hogy valakit ismétlek.)

Szerintem ez is olyan kérdés, amire az alap válasz, hogy „attól függ”. :)

Lehet mindenféle érvet és ellenérvet felhozni, de azt gondolom, a legfontosabb, hogy az anya is jól érezze magát, különben a gyerek sem fogja. Egy 3 év alatti gyereknek nincs szüksége olyan típusú szocializációra, amivel egy bölcsi jár, bőven elég, ha a mamájával együtt találkozik más kisgyerekekkel.

Szóval, ha valakinek örömteli, hogy „teljes munkaidős” anya, akkor maradjon otthon a gyerekkel 3 éves koráig. Viszont, ha úgy érzi pl., néha másféle elfoglaltságra is vágyik (szereti a munkáját vagy iskolába járna stb.), akkor igen, adja bölcsibe a kisgyereket, különben nem fogja magát jól érezni, így a gyerekével sem tud felhőtlenül foglalkozni.

Az ideális megoldás szerintem, ha mondjuk fél napig bölcsődében van a gyerek, az alvást otthon tudják megoldani. Nálunk ez működött szerencsére, és egy nagyon jó bölcsődébe járt a fiunk, máig emlegeti, milyen jól érezte magát (az óvodában már nem annyira).

Én nagyon szeretem a munkám, és egy idő után úgy éreztem, hogy bár a gyereknevelés is baromi nehéz munka, szükségem van intellektuális kihívásokra.

Nyilván az igazság a két véglet közt van, tehát az sem jó, amit Nyugat-Európában követnek, hogy pár hónaposan bölcsibe adják a gyereket, majd fulltime bébiszitter hozza-viszi, eteti, fekteti, mert a szülők estig dolgoznak, de szerintem a ló túlsú oldala lenne azt állítani, hogy aki nem marad otthon 3 évig, annak a gyereke lelki sérült lesz.

(Nem tudom, mennyire köztudott – én csak nemrég tudtam meg –, hogy a 3 éves otthonlétet nem azért találták ki anno nálunk, mert annyira gyerekközpontú lett volna a kormányzat, hanem azért, hogy a nőket 3 évre kivonják a munkaerőpiacról, így csökkentve a munkanélküliséget – persze csak látszólag, de hát a szocializmusban fontosak voltak a mutatók. :)