MIt szólnak az óvónénik egy olyan anyukához aki folyton aggódik a gyermeke viselkedése miatt, távozáskor sosem mulasztja el megkérdezni az óvónéniket, hogy ma nem volt e különösebb gond?

Nem tudom, van-e rá lehetőségetek, de én biztos kivennám abból az óvodából, és átíratnám máshová. Esetleg magánoviba. Ha egy olyan helyen lehet, ahol nem így állnak hozzá az óvónők, akkor talán változhat is egy kicsit, ha több figyelmet kap, jobban figyelnek a speciális igényeire.

Én megértem, amit mondasz, az én fiam még csak másfél éves, szoktam hordani játszócsoportbe bölcsibe (még nem bölcsis), és ott is mindig nagyon rossz szemmel nézik a gondozók, hogy az én gyerekem nem ud megülni a fenekén ebédkor, stb. Csak azt nem veszik figyelembe, hogy az összes többi gyerek 2.5- 3 éves, az enyém meg feleennyi, nem várható el tőle, hogy ugyanúgy viselkedjen, mint egy kétszer annyi idős gyerek. Ennek ellenére hordom, mert szereti a közösséget, de biztos nem íratnám be ebbe a bölcsibe. Nem "problémás" gyerek, mégsem bírják a gondozók, ha másképp viselkedik, mint az átlag (mert felannyi idős).

Én ezt tanácsolom Neked, lehet, hogy nem menne egyszerűen, de egy próbát tanán megérne. A drága fejlesztések árát költhetnéd egy magánovira, szerintem ugyanazt az eredményt elérnéd vele, és a gyerek is érezné, hogy foglalkoznak, tördőnek vele, mindketten jobban éreznétek magatokat.

Csak átfutottam amit a többiek írtak.

A szorongásod érzi a fiad, és látják az óvónők. Mivel a fiad nem "egyszerű eset" az óvónők szemszögéből, így a meghunyászkodásodat látva, még inkább negatívan állnak mind a fiadhoz, mind hozzád.

Ha azt látják rajtad, "igen ez az anyuka tisztában van vele, hogy gondok vannak a gyerekével az oviban, de határozott, karakán, aki kiáll a gyereke mellett", akkor az óvónők sem engedik meg maguknak, hogy máshogy kezeljék a te gyerekedet, mint egy nem szorongó anyáét (akinek esetleg ugyanannyi galibát csinál a gyereke, mint a tiéd).

Szerintem neked kéne pszichológushoz eljárni, mert a szorongásod sem most, sem a későbbiekben nem tesz jót a fiadnak (persze neked sem).

Hamar itt a suli, ott is ki kell állnod majd mellette, hidd el, sajnos ott sem lesz egyszerű a helyzet.

Most vértezd fel magad!!!

Még annyit (utolsó vagyok).

Most beleképzeltem magam a nem túl empatikus óvónők helyébe. Mit látnak? Itt van X anyuka, örökké aggódik, bármit mondunk a gyerekről, még jobban idegeskedik miatta. Hát mondjuk neki, nyugodtan kiabáljunk a gyerekével, úgysem mer szólni semmit, inkább csöndben figyeli az eseményeket.

Viszont, ha Y anyuka - aki történetesen egy határozott, nagyszájú, szókimondó teremtés - gyereke rossz fát tesz a tűzre, helyre teszik persze, de nem fogják pellengérre állítani.

Szerintem...