Hogy lehet legyőzni a bölcsis élet kezdetétől való félelmet?

Sokat szorongtam én is emiatt, de aztán rájöttem, hogy túl nagy ügyet csinálok az egészből. Észrevettem, hogy minél inkább próbálom rá felkészíteni (beszélni arról, hogy milyen jó lesz, miközben magam sem tudtam, milyen lesz valójában), annál jobban izgulunk mindketten emiatt. Nem akartam, hogy nagy elvárásai vagy félelmei legyenek. Próbáltam úgy tekinteni erre, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga. A gyerekek nőnek. Bölcsődébe járnak, oviba, aztán iskolába. Ez így természetes, és minél inkább elfogadod, hogy ez az élet rendje, annál könnyebben fogjátok mindketten venni az akadályokat.

Ma volt a negyedik nap, és jelenleg nagyon tetszik neki. Olyan dolgokat megeszik, amikhez azelőtt bottal sem nyúlt volna. Lefekszik a pelenkázóasztalra, amikor a gondozónő pelenkázza, pedig nekem alig engedi, hogy lecseréljem stb stb. Ma volt a második nap, hogy a szülőknek el kellett "bújnia" egy kicsit, és ma már sokkal kevesebb gyerek sírt, és akik sírtak, ma már sokkal könnyebb volt őket megnyugtatni. Valószínűleg majd az én gyerkőcöm is észbe fog kapni, hogy most majd egyre kevesebb időt töltünk együtt, és biztos vagyok, hogy nem ússzuk meg a dolgot sírás nélkül, de már nem aggódom emiatt. Legalábbis nem annyit, mint egy hónapja :)