Első ovis nap hogyan zajlott? A gyereked hogyan érezte magát?

3 napunk volt hozzászokni, hogy ő ottmarad, én meg eljövök. Az első napokban csak fél órára hagytam ott, kimentem a boltba grissiniért, amit imád. Nem volt probléma, eljátszogatott, rajzolt, amíg nem jöttem.

Aztán hétfőn még bementem vele a csoportszobába, de hamar eljöttem. Nem szó nélkül - pedig az óvónők azt javasolták - hanem úgy, hogy elmondtam neki, hogy mennem kell, de ebéd után jövök érte. Jönni akart ő is, de mondtam, hogy az oviban csak gyerekek lehetnek. Kicsit nyüszögött, de elengedett.

Amikor mentem érte, nem volt semmi gond, egész nap játszott, nem sírt.

Aztán tegnap nagyon sírt, nem akart maradni. Óvónéni bevitte, és állítólag hamar megnyugodott. Ma már nem sírt, csak nyüszögött, de amint elmentem, játszani kezdett, mivel ma már mindkét barátja vele volt az oviban. (Eddig betegek voltak.)

Mindig azt mondja, inkább velem maradna, de ha már ott van, szépen játszik, sőt, eszik is, ami pedig itthon mindig csataszámba megy...

Nálunk nagyon jól.

5 délelőtt volt a beszokatás. Minden nap 9-11-ig lehettünk bent együtt. Bölcsi volt és már eslő nap kérdezte, hogy miért vagyok még mindig ott vele.

Mire eljött a szept 1., már alig várta, hogy ő "igazi" ovis lehessen és ott reggelizhessen, ebédelhessen, aludhasson.

Azóta is minden oké. Csak annyit kért tőlem, hogy ne menjek érte délután olyan hamar (fél 4-re), mert szeretne még uzsonna után kint játszani az udvaron. Így most 4-re megyek érte.

Egyelőre főleg egyedül játszik, de azt mondja és úgy is látom, hogy jól érzi így magát.

hááát,hagyjuk.a márciusi beíratás óta állandóan oviba akart menni,többször is bementünk a szomszéd kislányért,voltunk több "próbanapon".Az első egész napon reggel még csak bement,akkor én majdnem elpityeregtem magam,másnap már ordított,és úgy kellett lehámozni rólam.Szörnyű érzés volt!Viszont szó nélkül elalszik,tegnap már rendesen evett is...mondjuk a szombat kegyetlen volt,egész álló nap hisztizik,őrjöng,hogy ő nem akar oviba menni.Hétfő reggel nagyon sírt,tegnap már kevésbé,mondjuk megbeszéltük,hogy ő lesz az első aki haza jön.Tegnap már adott egy búcsúpuszit a nagy sírás közepette,de mire a kicsivel kiértünk az udvarra már nem sírt.Kiszemelte magának az óvónénit,és mint kiskutya mindenhova kíséri.Amúgy elvan,játszik,főleg az udvaron érzi jól magát.Ma is sírt,már este és reggel itthon is,az utat is végig szipogva,de puszi után az óvónéni karjaiban bement.

Érdekes,hogy az egy évesem azért hisztizik,mert haza kell jönnie :-)

Amúgy mióta ovi van,nagyon hisztis,és kezelhetetlen itthon.Sokkal nyűgösebb és szinte semmi sem jó neki,olyan mintha ez lenne a büntetésünk,amiért neki oviba kell mennie