Jogos e az óvónők felháborodása, amennyiben a szülők nem közlik, hogy örökbefogadott a gyeremekük?

Számon lettünk kérve,hogy ők sejtették,hogy "valami nincs rendben" nálunk,azt hitték,hogy nevelőszülők vagyunk,mert hallottak mendemondákat rólunk,de különben meg hogyan gondoltuk,hogy nem közöltük óvodábakerüléskor,hogy örökbefogadtuk a kisfiúnkat.

MIndennek akkor adtak nyomatékot amikor a nevelési tanácsadóba irányították a kisfiúnkat túlzott mozgékonyság vádjával,ami állítólag élettani sajátosság a pszichológus szerint.

Azzal érveltek az óvónők mikor behívták őket a nev.tan.-ba,hogy a kisfiúnk egész nap sírt,hogy mikor jön már anya érte és úgy állítottak be engem,hogy én egy pénzéhes nevelőszülő lennék,aki csak a pénzért vette ki a gyermeket,mikor mondta nekik a pszichológus,hogy tudtával rengeteget dolgozunk a férjemmel és ő úgy láttja igyekszünk mindent biztosítani neki,újszülöttkorától velünk van és imádjuk,akkor élből támadólag kezdték,hogy ezt idáig ők hogy nem tudták,hogy örökbefogadott gyerek,mert akkor másképp álltak volna hozzá...

Csúfosan beégették magukat,hogy az elhanyagoló,pénzéhes nevelőszülőnek akartak beállítani bennünket,aki ismer bennünket tudja ,hogy a gyermekünk a mindenünk,az pedig ,hogy sokat dolgozunk a gyermek érdekében is történik.