Magatartásproblémás örökbefogadott gyermekéről lemondó örökbefogadó szülőről mi a véleményetek?

Sajnálom hogy nem jött össze nekik.

Valószínű, hogy a gyerek a magzati élet során sérült szenvedett maradandó károsodást, szerintem nem az örökbefogadók hibája.

Szia!

Arra gondolsz, hogy a szülőről aki örökbe fogadta és lemondott róla?

Egyrészt sajnálom őket, hogy nem jött össze nekik a saját gyermek. Azt viszont nem tudom megérteni miért mondtak le róla. Valószínűleg nem a gyerek hibája, ha valami gond van vele.

nekem furcsa. nem elítélem csak simán furcsa.

ha örökbefogadták akkor az az ő gyerekük akiről nem lenne szabad lemondani, ugyan így a vér szerinti szülőnek se lenne szabad lemondania a problémás gyerekéről.

sajnálom a szülőket is, hogy ilyen nehézségeik vannak, de a gyereket talán még jobban sajnálom, hogy a második családja is eldobja, piszok nehéz lehet ezt egy gyereknek feldolgozni :(

Ez így túl kevés info. Mi történt konkrétan?

Én egy olyan családot ismertem, aki egy cigány kislányt fogadott örökbe, aztán visszaküldték, mert lopott a boltban. Ezen nagyon felháborodtam, mert ez csupán nevelés kérdése. Meg az én lányom is simán kiviszi a csokit a boltból, mondani kell neki, hogy előtte mutassa már meg a boltos néninek. Szóval szerintem nem volt jogos, hogy visszavitték.

Itt mi történt?

Az a "baj" az ilyen szülőkkel hogy sokáig álmodoznak a tökéletes gyerekről (évekig probálkoznak sajátal, évekbe telik az örökbe fogadás)

és mikor kapnak egy igazi gyereket a vallós problémákkal rájönek hogy az elképzelt tökéletességtől mesze vannak, nekik kéne felnevelni azt a gyereket ez nehéz és emberi gyengeségből feladják.

Minden tiszteletem azoké, akik örökbe fogadnak gyerekeket, és szeretetben felnevelik őket. Én néha úgy érzem, a gyerekemet csak az menti meg tőlem, hogy a saját vérem, ezért nem bírom bántani. Egy olyan gyereket nevelni, aki alapból hátránnyal indul, sokkal de sokkal nagyobb felelősség, és ember feletti erő kellhet hozzá.

Mindamellett az a véleményem, hogy egy gyerek nem árucikk, akit vissza lehet adni – lehet, hogy ennek a szülőpárnak nem kellett volna örökbefogadniuk egyáltalán. Szerencsétlen gyerek, iszonyú lehet neki, hogy már megint „nem kellett” valakinek.

Persze nyilván nem mindegy a szituban, hogy kisgyerekként fogadtak örökbe, vagy már esetleg kamaszként, mennyi időt töltött velük, mire „elegük lett” stb., de mindenképpen borzasztó helyzet.

Van egy könyv, amiben örökbefogadó szülőkkel beszélget az írónő, abban mondanak olyasmit sokszor, hogy „hát, mi mindent megpróbáltunk, de a gyerek génjei miatt nem volt hatásos a nevelésünk”. A vicc az, hogy az ilyen, kívülről idillinek tűnő szülők örökbefogadott gyerekeit nem kérdezik meg, ők mit gondolnak, holott a könyvben említett egyik szülőpárosról mindhárom gyerek azt mondja (ismeretségi körben vannak, onnan tudom), hogy a szülők valóban egy harmonikus párt alkotnak, de nem lett volna szükségük gyerekekre, nagy hiba volt örökbefogadniuk.

tegnap 22:39 hozzászólásra reagálva (az utolsó vagyok megint):

Komolyan mondod, hogy van, aki egy bolti lopás miatt „adja vissza” a gyerekét? Eszem megáll! És még azzal jönnek sokan, hogy szegény örökbefogadásra váróknak mennyi vegzáláson kell átesniük! Ezek szerint még alaposabban kellen őket felkészíteni arra, mi vár rájuk, mert ilyesminek nem szabadna megtörténnie!

Most komolyan, ha a baráti körömben megkérném, hogy tegye fel a kezét, aki életében bármit elcsórt már egy boltból, nem tudom, lenne-e, aki nem jelentkezik. Pedig mindenki „normális” erkölcsi érzékkel bíró, dolgozó ember, „hasznos tagja” a társadalomnak.