Miért ilyenek? A nevelés miatt?

ma 13:43 vagyok.

Akkor fogadd el,hogy ők olyanok.elhiszem,hogy rosszul esik,de szerintem ez nem nevelés hanem személyiség kérdése.Lehet ők zárkózottabbak a többinél,vagy egyszerűen nem szeretik a más társaságát,nekem vagy egy unokaöcsém ő pont ilyen.kis magának való,ő sem köszön,nem válaszol,nem játszik ha más gyerek van stb.szívesebben játszik egyedül magában.nem jó ez.talán többet kéne társaságba vinni,de ha a suliba nincs velük gond,akkor ne foglalkozz velük,végül is nem te neveled őket,azt 2 hetente 2 napot meg a megteszed a párodért,akit szeretsz,ennyi.

Utolsó!

Nem kell szeretnie a gyerekeket. Szép álom, de nem mindig működik. Tisztelni és elfogadni kell őket, de szeretni nem. Az persze jó, ha sikerül, de a szeretet nem jön parancsszóra

Nem baj, teljesen érthető.

Tudod, nálunk is elváltak a szülők, amikor 6 éves voltam. Konkrétan apám beleszeretett egy másik nőbe. Naná, hogy utáltam! Szerencsétlen pedig mindent megtett, hogy megkedveljem. A kedvenceimet főzte, programokat talált ki, ajándékokat vásárolt nekem, segített ahol tudott.

Én már tizenéves voltam, mikorra eljutott a tudatomig, hogy NEM Ő A HIBÁS. A szüleim voltak a hibásak. Apámnak kellett valami, amit anyám nem tudott megadni és ez a nő képes volt rá. Ennyi. Azon az anyák napján apám felesége is kapott tőlem egy szál virágot - 10 év után...

Szóval idő kell.

Hát azért szerinte minimum jár egy Oscar díj, ha se a párod, se a gyerekek nem veszik észre, hogy nem szereted őket és a hétvégét mikor nálad vannak.

Mert egyébként minden szavadból süt az utálat, lehet persze aztán mézes mázosra váltasz, de egy gyereket nem lehet becsapni.

Hiszen egész kicsi koruk óta melletted nőttek fel, teljesen természetellenes, hogy ennyire nem alakult ki kapcsolat veled. Az anyjukkal sem állnak szóba? De hát írtad az apjuknak köszönnek, tehát egy kivétel már van.