Mi a helyes magatartás, ha indulni akarok a gyerekkel, de ő nem akar, elhagyja magát, már szinte a karjánál fogva húzom a földön?

Én így egyszer "otthagytam" egy boltban.

nem kezdetm el alkudozni, nekiadtam a gyereket a boltosnak(aki amúgy ismerősünk), és leléptem.

persze az ajtó mögül néztem, hogy megszeppen, és szalad utánam.

Ha az utcán kartávolon belül autók, tovább rángatni biztosabb helyre, ha játszón, otthagyni a földön és arrébb menni.

Tegnapelőtt a fiam hullaálom volt hazafelé, az innijét kérte, meg nem kell, meg ő nem jön, menjünk már haza meg menjünk hintázni, ő akarja a táskát, de hozzam én, szóval semmi se volt jó, csúnya dolog, nyakon öntöttem a vízzel, egyből tudta merre az arra, mit akar, sírt mert vizes lett(tűzött a nap, nagyon meleg lett), de szedte a lábikóit.

Valahol azt olvastam, hogy a kisgyerekek rosszul tűrik a hirtelen változásokat. Pl. tök jól érzi magát a játszótéren, s egyszer csak anya közli, hogy most azonnal indulunk. A szerző ilyen esetekre azt javasolta, hogy előre szóljunk, mindjárt indulni kell. S mivel a gyerekeknek nincs időérzékük, ezért a még ott töltött időt kössük valami olyan tevékenységhez, amit ő is ért pl. még kettőt csúszdázhat, s indulunk. Vagy még jól meglököm a hintát, s ha megáll, indulunk.

Nálunk általában beválik (2,5 éves kisfiú), de van, hogy ő is elkezd hisztizni. Ilyenkor megpróbálom elmagyarázni, hogy pl. a bácsinak is indulnia kell haza, mert várja otthon az unokája - mert őkelme nem akart eljönni a repülőemlékparkból zárórakor - vagy a doktornénire még vár kint egy beteg baba, őt is meg kell még vizsgálnia - be nem áll a szája, s a doktornénik meg általában jó partner ebben, ha nem áll kilométeres sor az ajtaja előtt. Ha ez sem jön be, akkor marad a megvesztegetés pl. ha most elindulunk, akkor még bemehetünk a játszótérre hazafelé, vagy nézhetsz otthon mesét pancsi előtt. Ha minden kötél szakad, akkor elindulok, hagyom egy pár másodpercet hisztizni, majd visszamegyek érte, s általában nem kell felvennem, szépen jön mellettem.

De általában már ránézésre tudom, nagyjából melyik verziótól mit várhatok.

Én is azt szoktam tenni, hogy előre figyelmeztetem, hogy nem sokára indulni kell.

Na csússz még kettőt és megyünk. - és már szedem a cuccunkat.

Vagy idd meg a tejet aztán indulás fogat mosni. - közben lehalkítom a mesét aztán ki is kapcsolom.

Ha ellenkezik, mindig eszébe juttatom, hogy én szóltam, hogy mennünk kell.

De volt már példa, hogy magam után kellett húznom, de olyan is volt, hogy átléptem rajta és elindultam nélküle, aztán sírva rohant utánam.

Nehéz ügy.