Kedves Anyukák! Hogy vagytok, hogy érzitek magatokat (elsősorban lelkileg)?

Szia!

Mivel nekem a 2.gyerek érkezésével eléggé megromlott a viszonyom a férjemmel, én nem vagyok jól, nehezen élem meg az anyai örömöket is, mert állandó stressz vesz körül, komoly anyagi problémáink is vannak (pedig nem így indultunk neki a családalapításnak), a baráti köröm gyakorlatilag lemorzsolódott mert ők még nem tartanak ott hogy gyerekük legyen és eltávolodtunk, nem mintha tudnék magamnak programot szervezni,mert a férjemre nem lehet gyerek-kérdésben számítani, egyedül viszem a háztartást és az egész gyereknevelést.

6 év gyes után nem vesznek fel normális helyre dolgozni, és ha mégis, a két gyerek min. 1 hetet begeg (persze váltva) egy hónapban, úgyhogy előbb-utóbb úgyis elbocsátanak, tehát pénzem sincs sose.

A két gyerekemet szeretem, de nehéz úgy élvezni a dolgot, hogy sosincs magadra időd, nyomasztanak az anyagi problémáid, senki sem segít benne.

Ettől függetlenül tiszta a lakás, a ruhák, vannak játékaik, rendszeresen viszem őket játszótérre, sokat olvasok nekik és játszom velük, könyörtelenül sokat barkácsolok velük, de sokszor nagyon elegem van, és szégyellem de arra gondolok, sokkal jobb volt nekem előttük. Volt pénzem, időm magamra, nem voltam ilyen elképesztően fáradt és boldogtalan, és dolgozni is jobban szerettem mint pl. barbie babázni. Sajnos ez van, nem így képzeltem, minden nap aztr kívánom bárcsak jobban meg tudnámbecsülni azt ami nekem jutott.

2 gyerekem van : 11,5 éves fiú és 2, évesláyn, egyik sem az a nyugodt típus:-))

Most csak kicsi van itthon, a nagy 2 hete nyaral az Adrián.

Én meg alig várom, hogy családilag is végre elmenjünk nyralani, mondhati mostanság ez éltete.

nekem az anyaság nem a felhőtlen, rózsaszín köd, sosem volt az, de én nem vagyok az a "most már csak anya típus.

Amúgy 39 éves vagyok ha minden jól megy ősszel megyek vissza dolgozni.

maga,ra jut idő, ez csak akarás kérdése, gyerek(ek)nek van apja, nagyszülei, szóval minden megoldhatód.

Azt hiszem jól vagyok, köszönöm. 3 gyermekem van, 3 éves lesz a lányom novemberben, és 1 évesek múltak az ikerfiaim. Néha jó volna egy kis csönd (most van, mert kicsik alszanak, nagy meg apával barkácsol kint), de ebből kicsit több kellene. Meg hát az éjszakák: fiúk fejenként kelnek 6-8 alkalommal, szopi, alvás- már eléggé megszoktam, hogy alig alszom, de azért néha kiborul a bili, és rámtör a nagy fáradtság. Ezeken kívül minden rendben, gyerekek hála Isten egészsgesek, elég szépen eljátszanak egyedül, főzni simán meg tudok mellettük, ma még sütöttem is, de rend hát az nem nagyon van. Apával is jól megvagyunk, sokat dolgozik szegény ő is. Szeretek itthon lenni a gyerekekkel, nem is vágyom nagyon vissza. Az első 6-8 hónapot az ikrekkel inkább a túlélni jellemezte, most már túlléptünk ezen. Idő magamra nagyon kevés, kb amíg megfürdök, 3 havonta fodrász. Anyagiak termén nálunk sem mondhatnám hogy a legjobba helyzet, de azért valahogy mindent megoldunk.

Hogy mi hiányzik az életemből? néha kicsit több segítség a férjem részéről, vagy inkább a több idő vele, és a kicsikkel ötösben.