Rosszul tettem, hogy nem írattam be oviba a fiamat, mivel úgyis itthon leszek a picivel?

Én is azt vallom, hogy egy 3 éves gyermeknek közösségben van a helye. Ezért beírattam a szeptemberben 3 éves fiamat az oviba és már alig várja hogy menjen. A kicsi most 2 hónapos, tehát én is itthon vagyok. Megbeszéltük a fiammal, hogy maradhat itthon velünk ha szeretne vagy mehet oviba játszani a gyerekkel. Ő az ovit választotta, de ha esetleg mégsem tetszik neki még mindig fennáll az a lehetőség, hogy kiveszem és marad itthon velünk.

A Te gyermekednek szerintem jobb lenne most elkezdeni az ovit. Minél tovább marad otthon annál jobban anyás lesz. Egy ismerősnél volt ilyen a helyzet. A 3 éves nagylányt nem vitték oviba, mert otthon volt a kicsivel. Aztán amikor 4 évesen ment oviba nagyon megszenvedték. Tavaszra szokta meg a helyzetet. Az óvónők szerint ez 3 éves korában sokkal gyorsabban ment volna neki.

Szia!

Hidd el, hogy semmiről sem fog lemaradni.

Neked lesz így nehezebb, de ha még ezután érkezik a kistesó, szerintem jobb ha a nagyobb otthon marad. Pontosan azért, hogy ő maga is részt vegyen a kistesó "gondozásában". Nagyon nehéz lesz eleinte, de ha úgy szokja meg, hogy ő is veletek van, hamar elfogadja az új helyzetet. Az ovi, az, hogy ő nincs anya mellett, míg a pici igen, könnyen testvérféltékenységet eredményezhetnek.

Azt hiszem ilyen esetben jobb várni 1 évet. Akkora ő is hozzászokik a pici jelenlétéhez és tulajdonképpen a pici is ekkor kezd majd el igazán "igényelni"...

Minden jót!

Szia! Szerintem nem tetted rosszul, én is így fogok tenni. 3 éves lesz a nagy, mire érkezik a pici, de még nem adom oviba, csak fél év múlva, tehát már elmúlik 3 és fél éves. Akkor is azért adjuk be, mert szeptember lesz, akkor tud kezdeni azzal az óvónővel, aki végigviszi a csoportot, és azokkal a gyerekekkel, akik a társai lesznek. Ha akkor nem adnám be, akkor csak 4,5 évesen menne, azt egy kicsit már későinek érzem, de a lényeg, hogy 3 évesen nem negy, marad velünk otthon.

Az egyik válaszolóra reagálva egyébként az a véleményem, hogy az élet rendje az, amit az anyuka kialakít a gyermekével kapcsolatban addig amíg megteheti, és nem pedig az amit a jogszabályi szabályozás előír. Ha megteheti, hogy otthonmarad a gyerekével, akkor az lesz az élet rendje. Milyen dolgoktól tartja vissza amik természetesek? Az nem természetes, hogy otthon van a két gyerekkel? Ennél természetesebb megoldás nem létezik. És milyen értelemben változtatja meg a gyemek életmenetét? AZzal, hogy továbbra is együtt lesznek? Ez tényleg jó nagy változás. A betegségekkel kapcsolatban végül pedig annyit, hogy akár tudomásul veszed kedves válaszoló, akár nem, ez így van. Ha közösségbe kerül a gyermek a betegséget hazahozza, és megfertőzi a családot is, de csak azért, mert ez az élet rendje, ez elkerülhetetlen, és természetes.....

Nem írja elő semmilyen jogszabály, hogy be kell adnod oviba vagy iskolába a gyerekedet, nyugodtan tarthatod a szoknyád mellett élete végéig. Aztán inkább nem is folytatom, vannak ilyen beteges emberek, akiknek nehéz az elszakadás.

De tartsd tiszteletben, hogy más nem ilyen.

Szerintem az az élet rendje, hogy leszakadjon a gyerek az anyja szoknyájáról és menjen közösségbe, tanulja meg az ottani normákat stb. stb. Mert ez viszi előrébb az életben, nem az otthon anyuka mellett eltöltött idő.

Mint írtam, én vittem volna eredetileg is 3 évesen, így fel sem merült, hogy a baba születése ezen változtasson. Én ezt tartom helyesnek, 3 éves gyereknek közösségben a helye, kiszakadva az otthoni légkörből.

Egyébként sosem fertőződőtt meg ő maga sem az oviban (úgyhogy ebben sem hiszek, közösségbe kerül a gyerek és állandóan beteg, maximum nátha, amivel orvoshoz sem kellett vinnem, csak bementünk igazolásért, mikor már nem folyt az orra)és nem fertőzte meg a kicsit. Volt, hogy beteg volt a nagyobb, de úgy volt, ahogy csecsemőorvos barátnőm mondta, sosem fertőzheti meg a kicsit, mert a kicsi az anyatejből kapja nagy dózisban az immunsejteket, így ő tökéletes védelmet kap tőlem. És ez így is történt, minden esetben.

És bármit mondasz, nem tekintek és soha nem tekintettem fertőző forrásnak a gyerekemet, aki juj veszélyes lehet a babára.

Jó persze más az, ha a szülők életmódja miatt eleve beteg egy baba, akkor vigyázni kell rá, de akkor sem a nagyobbat büntetném távoltartással és megvonással.

Miről beszélsz ne haragudj? A kérdező írta, hogy élete végéig a szoknáyja mellett tartja a gyerekét? Hol olvastad ezt? Nem barokkos túlzásokkal válaszolsz?

Nálatok (szavaiddal élve) az élet rendje az, hogy megy 3 évesen oviba, nálunk pedig az lesz, hogy nem megy. Majd megy később, és a világon semmiről sem fog lemaradni. Ez a családban eltöltött plusz egy év csak adhat a gyereknek, elvenni nem fog tőle.

Az utolsó válaszolóval értek egyet!

61%-os meg hát mit mondjak... betegesnek nevezed az anyukát, mert nem dugja oviba a gyereket mert betöltötte a 3. évét? :( hidd el, hogy ez a gyerek sokkal de sokkal kiegyensúlyozottabb, boldogabb lesz ebben az egy évben, mint az akit beraknak egész napra az óvodába (persze akinek dolgozni kell ott muszáj az óvoda) de ha én itthon lennék egy picivel, én sem adnám oviba a nagyot.

Egyébként miért ne tarthatnám beteges dolognak a gyerekhez való ilyen mértékű ragaszkodást? Azért, mert te azt mondod? Na, ne már.

Egyébként pedig értelmező olvasás, gyakorold, ha otthon vagy és ráérsz, ha már az iskolában kihagytad az első két osztályt.

Tök mindegy, egy szónak is száz a vége, a gyereknek el kell indulni az életbe és tök mindegy 4 éves korában ugyanolyan nehéz, mint 3 éves korában és felesleges ezt húzni, mindenféle mondvacsinált indokkal.

Egészséges gyerekről beszélve.

nyilván persze egy ilyen anyának, a gyereke sem biztos, hogy érett közösségi nevelésre 3 évesen, és ekkor jobb neki az anyja szoknyája mellett, ezt nem vitatom.

De amelyik gyerek igényli a közösséget és érett 3 éves, ebben az esetben nagyobb kárt csinál az otthon tartás.

Mondjuk a fiam csoportjába kerültek most 4 évesek, utálják őket az óvó nénik, mert nem tudnak kimenni egyedül a vécére, nem tudják az ovis szokásokat, visszatartanak egy csoportot a munkában és ez a szituáció a gyereknek sem jó. Mert én is hallom a fiamtól, hogy az a gyerek, milyen buta meg mennyi gond van vele. És ott fetreng a gyerek a földön, sikítozik, döbbenet.

Persze ha indul egy komplett új csoport 4 évesekkel akkor jó, de egy meglévő, összeszokott csoportba, ahol kialakult a csoportdinamika nehéz beszokni. Nem tenném ki ennek sem a gyerekemet.

Jól teszed, hogy beadod! Ilyen anya lennék, az én gyerekem is sikítana az óvódáért! Szegénynek jobb ott, mint otthon.

Az értelmező olvasást pedig pont neked ajánlom figyelmedbe, az általad adott válaszok alapján szükséged lenne a sürgős elsajátítására.

NEM BEADOM, agyaskám, azt csak a ti fajtátoknál szokás, én lehetővé teszem, hogy járjon közösségbe, oktatási intézménybe. Hogy lehetősége legyen ismerkedni, tanulni, fejlődni, más formában, más irányban, mint ami itthon van.

Egyébként ha már fél kilenctől-fél tizenkettőig jár, nem vísitva menekül otthonról, hiszen egy nap 24 órából áll, úgyhogy itthon tölt velem még 21 órát.

Ja nem, mert szoktam engedni neki, hogy aludjon. De azt sem azért, hogy addig se legyen velem, hanem mert pihenésre is szüksége van.

Sajnálom, hogy el sem tudod képzelni egy ovi, egy ovis közösség nem gyermekmegőrző, ahol otthonról kidobott gyermekeket istápolnak, hanem egy közösség, szakképzett pedagógusokkal, akik máshogy és másképp fejlesztik a gyereket és erre egy 3 évesnek már szüksége van.

Iskolába sem azért fogom járatni, mert nem tudnám neki megtanítani az általános sőt középiskolás, egyetemi tananyagot, hanem azért, mert úgy gondolom, úgy a jó, ha iskolában tanulja meg.