A húgom szerint rosszul nevelem a gyerekem, de bezzeg majd ha neki születik babája, ő majd mindent tökéletesen csinál. Veletek is történt ilyesmi? Hogy kezeltétek?

Először elveim voltak.Aztán gyerekem.

Ez egy nagyon nagy mondás,és ha gyereke lesz,téged fog igazolni:-)

Mi a problémája neki azzal ahogy a gyereked neveled?? Birok ilyeneket akik azt sem tudják hogy eszik e vagy isszák.

Nekem nővérem van, akinek van egy 4 éves eleven kisfia.

Imádom, nem is tagadom, de néha kikészít. Ilyenkor még a hangerő'szabályzás' lehetetlen :)))

Nővérem pl. mindent elmagyaráz a gyereknek, ami egy fokig nagyon jó, de mikor már 70× mondja el 2 óra alatt ugyanazt és a gyerek szemmel láthatólag szrik a szülőre, akkor nem hinném, hogy ez a legjobb 'nevelési' elv.

Sógorom erőteljesebben szól unokaöcsémre, akkor egyből rend lesz. Ha pedig mégsem, akkor enyhén ráver a seggére, de akkor aztán katonafegyelem van.

Én katona vagyok, párom pedig tanár.. elméletileg én lennék a szigorúbb, ő pedig a logikusabb neveltetés. Viszont nem hinném, hogy ez így fog történni.. bociszemektől hamar ellágyulok :))

Nálunk ez sógornőm és én.

Teljesen másképp gondoljuk.

Az elején még voltak fintorgások, ő már tapasztalt anya 3. gyerekkel, nekem meg az első.

Sok elvem volt amihez azóta is tartom magam, és úgy hiszem hogy tényleg ő az aki rosszul csinálja a dolgokat (legonkább sehogy) kezelhetetlen is a kicsi gyerek.

Érdekes módon pont ő fintorgott mindenre amit csináltam az elején, mondtam hogy nálunk így vagy úgy van...

Most már nem fintorog, megszokta a következetességemet, én meg az ő lazaságát.

Felfogta,hoyg nem akarok olyan lenni mint ő, nem akarok tanácsokat tőle mert nem értek egyet a nevelésével, és így erről nem is beszélünk.

Nem az a baj,ha nagyon másképpen gondolkodik két ember, hanem az ha emiatt feszültség van vagy bántják/kritizálják egymást.

Nem baj ha a testvéred másképp gondolja.

Mondd neki,hogy a gyerekével azt csinál és úgy amit és ahogy akar, te meg ugyan ezt teszed a te gyerekeddel.

Ha te lilára akarod festeni a gyerek haját neki ahoz sincs semmi köze, mert te vagy az édesanyja.

Javasold neki,hogy ez ne legyen téma - gondoljon amit akar és kész.

3 gyerekem van:) És 4 nagyon jó barátnőm ebből 2nek nincs gyereke de ők el is mondták hogy ha másképp is gondolják most így gyerek nélkül az elveket mint én, ezt akkor se vágnák a fejemhez, mert tisztában vannak vele hogy a gyakorlat lehet hogy teljesen mást hoz majd.

A másik kettőnek van gyereke, egyik nálam sokkal katonásabban fogja a kisfiát, a másik meg gyakorlatilag nem neveli a 2 gyerekét hanem így élnek bele a világba:)))

Amíg az én gyerekemet nem bántják (és fordítva is az enyémek nem bántják az ő gyerkőceit) addig semmi beleszólásunk a másik nevelésébe.

Utána se, csak akkor lecsökkentjük a találkozásokat.

Én mindig úgy vagyok vele, hogy ha KÉRDEZIK a véleményem akkor elmondom persze nem durván, aztán ha akar vmit megfogad belőle, de kéretlenül sose osztogatnék jótanácsot se a tesómnak (ha lenne lány) se a barátnőmnek.

Ha van gyerekem, ha nincs.

Ha bizonytalan vagy nem tudja hogy is kezeljen egy helyzetet akkor elmondom, mi hogy csináltuk nálunk mi vált be, én miylen könyveket olvastam a témában mondjuk, akár kölcsön is adom, de ennyi.