Hogy reagáltok rá ha a kicsitek nem akar megköszönni valamit?

Elmondom, hogy:

"Kicsim! Ha kapsz valamit illik megköszönni. Okos kislány megköszöni. Ez nem volt szép dolog"

Aztán ennyi. Legközelebb majd megköszöni, vagy majd mikor 100-adszorra mondom el. Előbb utóbb minden beépül, ha eleget hallja.

Először megkérem,hogy köszönje meg, ha nem, elveszem tőle és akkor adom vissza, ha megköszönte. Én erre nagyon ugrok. Ahogy a köszönésre. Az én gyerekemre ne mondják, amikor 8-10 éves lesz,hogy milyen neveletlen,hogy köszönni sem tud.

Baráti körben van egy kisfiú, már elsős és soha nem köszön senkinek. A szülők meg rá is hagyják. Na a hátuk mögött mindenkinek meg van erről a véleménye, és ezt nem akarom!

A köszönöm és a kérem szépen, nálunk alapvető!

Több dolgot tehetsz.

Hass rá úgy, hogy

megmondod, (egy barátnője) XY milyen szépen megköszön mindent, nagyon okos kislány.

A közhiedelemmel ellentétben kell a "bezzeg gyerek" egy bizonyos fokig, hogy megfelelő személyt válasszon "tekintélyszemélynek", mintának, majd ha iskolába megy, más társaságba stb, amikor már nem köztetek szocializálódik. Ilyenkor kell tudnia majd, mi a minta, ami a szülei szerint kívánatos. De ne vidd túlzásba a "bezzegeket", csak ilyen apróságokra alkalmazd.

jutalmat helyezel kilátásba. Ez akkor hatásos, ha a gyerek inkább introvertált, vagyis kevésbé társaságkedelő, élénk, inkább szégyenlős, visszahúzódó. Megmondod hogy az illedelmes kislányok ha jól viselkednek, kapnak egy csokit/lemennek hintázni az anyukájukkal/stb.

büntetést helyezel kilátásba. Ez szerintem nem szükséges, de ha a gyerek kifejezetten extravertált, a jutalom nem biztos, hogy hat rá, hogy meg is jegyezze. Ilyenkor egy kisebb bünti kilátásba helyezése hasznosabb, pl, ha nem köszöni meg, legközelebb nem kap ilyen finom édességet.

Öszintén: egyszer elmondom neki, többször ne.

Itthon minden megköszön, idegenekkel félénkebb.

nagyon jó emlékszem ygrekkorombó rar, hogy anyámék állandóan mondták: Juditka, köszönj szépen a néninek! Juditka köszönd meg szépen.

(egyszer azt válaszoltam-anyám elmondása szerint, hogy: Ilyen ronda banyáknak nem ksözönök!

Persze hogy a a "faxosom" tel volt az egésszel és csak azért sem köszöntem.

Na ezt NEM SZERETNÉM elérni, ezért sem mondom el 100X

Szerintem, akárcsak a köszönést, ezt sem szabad túlzottan erőltetni, mert pont az ellenkező hatást éred el, mint amit szeretnél. Fontos, hogy mutass jó példát. AKi ebből az egy infóból következtet a gyereked jólneveltségére, az szűk látókörű.

Én azt szoktam csinálni, hogy a gyerekemre nézek, és úgy modom: köszönjük - ilyenkor általában (nem mindig) ő is megismétli.

2. és 3. válaszolóval abszolút nem értek egyet, oltári nagy jelentőséget tulajdonítanak a dolognak, pont ezzel a kényszerítéssel lehet szerintem a legrosszabb hatást elérni, mert zavarba hozzák a gyereket mások, esetleg idegenek előtt. Az meg hogy mások mit gondolnak, meg mit beszélnek össze a hátunk mögött a gyerek köszönési szokásairól, ilyeneken sztem öregasszonyok szokták a nyelvüket köszörülni falun. Sose értettem, miért olyan baromi fontos, hogy mit gondolnak tök idegen, vagy akár nem tök idegen emberek. Emiatt legalábbis nem vennék ki a gyerekem kezéből valamit, amit ő kapott, tehát az övé.

De nagyon fontos lenne tudni, hány éves a gyerek. Utolsó vtam.

12:38as

utolsó válaszolóval maximálisan egyetértek

Engem zavar, akkor is ,ha neveletlennek mondják a gyerekem, mert az teljes mértékig a szülő hibája!

Nem veszem el,ami az övé. Tehát nem tarom magamnál, hiszen nem is volt még gond ebből. Ha elvettem, mondta,hogy köszönöm és visszakapta. Nem hinném,hogy gond,ha nem hagyok rá mindent!

Csak egy példa. Valamelyik nap a baráti körben, beszélgettük, hogy van akinek anyuka a mai napig odasúgta,hogy köszöntél kisfiam? Erre az egyik lány mondja,hogy neki soha se mondták. Hát ezen nem is lepődtem meg! Ő az, aki szinte soha nem köszön, ha bemegy valahova. Ismerősöm üzletében vásárol és múltkor mondja a csaj,hogy a barátnőm, ha már olyan okos, hogy jogi diplomája van, megtanulhatna köszönni,mert akárhányszor belép az üzletbe soha sem köszön.

Engem akárhogy is vesszük, zavarna,ha ilyen véleménnyel lennének rólam.

És kifejezetten jól esett, amikor múltkor a Balcsin a szomszéd nyaralók kint ültek a 3 éves lányom pedig automatikusan köszönt utánam,hogy csókolom és a bácsi mondta neki,hogy te milyen jólnevelt kislány vagy, anyukád nagyon ügyes! Igenis büszke voltam a kislányomra!

Továbbra sem tudjuk, az éritett gyerekek hány évesek. A tiédre valóban büszke lehetsz. De azért ne vedd 100%-ig biztosra, hogy ezzel egy életre rendezted a köszönés-kérdést, lehet, hogy pár év műlva mondjuk szégyellős lesz és nem akar köszönni. Az enyém csak 4 hónapja beszél, még nem köszön, de néha magától megköszöni, amit kap. Idegenekkel néha tartózkodó, nem kívánom ezt azzal is rontani, hogy vegzálom. Jó példát mutatok neki teljesen biztos vagyok benne, hogy ha nagyobb lesz, ügyesen fog köszönni.

Szerintem ez az "elveszem, ha nem köszönöd meg" dolog csak akkor jogos, ha előre közölted, hogy az elfogadásnak ez lesz a feltétele.