Hogy reagáltok arra, amikor a nagyszülők produkáltatni akarják a gyereketeket?

Ismerős helyzet... Unokahúgommal csinálták szintén ezt, oviba megtanult valami verset és amikor az összes rokon összegyűlt egy házban akkor erőltetve próbálták szóra bírni, szegény nem nagyon bírja a tömeget ha mindenki rá figyel meg ilyenek. Én nem támogatom ezt a fajta beszédre kényszerítést, majd megszólal a gyerek amikor ő akar.

Kedvesen mondd az illetőnek, hogy most nincs kedve a kicsinek, majd máskor. A nagyszülőket pedig kérd meg, hogy ne hozzák az unokájukat olyan helyzetbe, amitől szegényke csak rosszul érzi magát és esetleg még szégyenli is. Próbáld megvilágítani nekik, hogy ők hogy éreznék magukat, hasonló szituációban. Én is nagymama vagyok, de soha eszembe sem jutna ilyen. Még magunk között is, ha nincs kedve pl. verset mondani, túllépünk rajta, majd mondja, ha akarja.

Hajjajj... De 62 éves az anyósom. Nem fog már változni. Mondjuk, amikor eljutottunk az erőszakoskodásos részhez a fiam erőteljesen megrázta a fejét, később, meg amikor már ment a beszéd közölte anyósommal, hogy nem. Ha csak úgy simán kérdezi valaki, hogy hány éves vagy?hogy hívnak?, akkor válaszol. Borzalmasan idegesít néha anyósom ezzel a mindent jobban tudok, és elmagyarázok és majd én megcsinálok dolgaival. Azért ilyenkor belegondolok, hogy biztos nagyon öröm neki újra babázni és amikor mondatja a dolgokat a gyerekkel, látom rajta milyen büszke rá. Én meg nagy szerencséjére egy aranyos meny vagyok, tehát mosolygok a dolgain.