A játszón hogy reagáltok a nagyobb gyerekek viselkedésére, ha az ő anyukája is ott van?

Kisfiam 2,5 éves. Néha-néha van ilyen, hogy odamegy kisebbekhez és esetleg kiveszi a kezéből. Mivel állandóan rohan, így nem lehetek a sarkában, én örülök, ha a másik anyuka rászól, ha a gyereke éppen játszik az adott játékkal.

Ha együtt megyünk oda és szól a fiam, hogy szeretne azzal a játékkal játszani, akkor együtt elkérjük. Ő szégyenlős, nem is tud még igazán beszélni, max. adideadde:) Ilyenkor én szólók rá, hogy "kérem szépen", így kérd.

Nem tetszene, ha ezért másik anyuka rászólna a fiamra.

Kisfiam egyébként cserét szokott ajánlani, nyújtja a sajátját és elveszi a másikat.

Volt időszak és most is néha van, főleg, ha új a játéka, hogy semmi pénzért nem akarja odaadni, visít, toporzékol, ha valaki elveszi. Ekkor mondom annak a gyerek anyukájának, hogy most kapta, most nem adja oda, mert nagyon félti, de máskor ígérjük, hogy kipróbálhatja a te gyereked is. Szóval, ha ragaszkodik hozzá a fiam, akkor visszakérjük, nem adjuk. És nem engedem ugyanilyen helyzetben, hogy a másét elvegye, ha az a baba is ragaszkodik hozzá.

Legtöbbször közös játékot is kezdeményez a fiam az adott játékkal. Elveszi, de együtt játszik a másik gyerekkel. Pl. a vödrét elveszi, de kéri, hogy a baba tegyen bele homokot és együtt kiöntik. ehhez hasonlók. erre gondoltál?

én se nevelem más gyerekét, bőven elég a sajátomat ;D

nálam ez idáig mindig bevált, hogy ha odajött egy nagyobb gyerek és megkívánta azt amivel az én gyerekem játszik akkor elkezdtem vele beszélgetni. azt vettem észre, hogy nagyon szeretik a 3-4-5 évesek fitogtatni, hogy miben jók és már el is felejtik, hogy szertték volna azt a lapát (amit egyébként elég nehéz lenne elvenni a 21 hónaposomtól :S)

szóval kb. így néz ki. várj egy kicsit, most ő játszik vele, de mindjárt megunja. Te egyébként tudsz már várat építeni? Tényleg? hát nagyon ügyes vagy már! megmutatod? nézd, itt egy vödör meg egy másik lapát, építesz nekem egy várat? :)

na és itt kezdik el a gyerekek, hogy ők bizony nem csak várat tudnak építeni hanem kastélyt is meg hegyet meg autópályát, stb.

még soha nem hívta el tőlünk anyuka a gyerekét és egyébként nagyon jó ötleteket is tudnak adni és még jól is szórakozom a kis dumájukon :)

Én éppen ma voltam játszótéren és a tököm ki van a kedves anyukákkal, akik nem nevelik a gyereküket, gyerekeiket!

A kedves gyerek össze vissza szórta, dobálta a homokot. Anya sehol. Aztán egyszer végre előkerült. Rászólt a gyerekére, hogy: jajj, ne dobáld már! A gyerek meg: apa-apa. Anyuka erre: most apa nincs itt, hogy megvédjen. Na gondoltam, szép kis nevelést kaphat a gyerek. Anya rászól otthon valamiért a gyerekre, mire rohan apuhoz, és apuci leizéli anyucit? Vajon hogy működhet pontosan? Na mindegy. Gyerek persze tovább szórja a homokot, ekkor már lapáttal. Egy jó adagot én is kaptam ám! Telibe a hátamra. Van egy szuper kis háti táskám, abban vannak az irataim, pénztárcám, mindenem! Az is kapott ám a homokból! Egy fél marékkal szórtam ki a táskámból és söprögethetem le a TB kártyákat, személyiket és hasonló iratokat (útlevél is nálam szokott lenni, fiamé is). Tulajdonképpen gondoltam, hogy én vagyok a hibás, hiszen mi a fenének űlök le a homokozó szélére? Hiszen a 3 éves fiamra a játszótér másik végéből is figyelhetek. Már nem őt bántják, legfeljebb ő bántaná a kisebbeket. De nem teszi! Biztos születési adottság :) vagy inkább nevelés kérdése? A fiam soha nem vett ki játékot mástól, mert előtte megkérdezte, hogy szabad-e, játszhat vele? Persze tőle nem is egyszer elvették a játékát. Mivel nem hisztizett, sírt érte, nem kerítettem neki nagy dolgot. Keresett magának más játékot, elfoglaltságot. Gondoltam is, hogy hogyan fog az én fiacskám boldogulni, ha ilyen "nyámnyila". Aztán ahogy növögetett, és jobban kötődött a dolgaihoz, nem hagyta ám magát. Egyszer-kétszer nagyon meg is lepődtem. Ki akarta venni a kezéből egy nagyobb gyerek a játékát, de a fiam úgy szorította, olyan erővel, hogy nem bírta elvenni tőle a nagy gyerek. Erre a nagy gyerek rám nézett ámúlva, hogy nem adja oda neki. Mondtam, hogy persze, mert most éppen azzal játszik, majd később próbálja meg elkérni tőle. Egy másik esetnél pedig ahogy nyúlt a játéka felé, amivel éppen játszott, csak ránézett a fiam a gyerekre, és a nagy gyerek még egy lépést hátrébb is állt. Nem semmi volt az a tekintet! Ezen azért mosolyognom kellett.

Ja, amúgy a hajam is tele van homokkal! És még egy "bocsit" sem mondott senki. gondolom senki nem látta, ahogy beterít engem egy gyerek egy lapát homokkal. És persze nem szóltam, csak odébb álltam, nehogy kapjak még egy adagot. Amúgy nem bántana, ha a fiamra valaki rászólna valamiért.

most komolyan, 3 éves mellett ott ülsz ahelyett, hogy kint cigiznél???? :DDD hát hogy gondolod ezt anya?

azért hihetetlen, hogy anyáknak nem természetes, hogy a gyerekük mellett legyenek. nálunk is nem egyszer van, hogy én vagyok bent az egyetlen felnőtt, gondolják, hogy majd én vigyázok a gyerekükre ha már ott vagyok. úgy tud bosszantani :(