Oviban szobatiszta gyerek? Miért nem értik ezt sokan?

Sokféle hasznos válasz érkezett.

Úgyhogy csak pár gondolat részemről:

Egy bölcsihez képest egy oviban mivel sokoldalúbb munka folyik, érettebb, változatosabb tevékenységekre (és inger gazdag környezetre) vágyó gyerkőcökkel, ráadásul egy államiban átlagban több picurral / csoport, mint egy bölcsiben / csoport, mindezek miatt nem várható el az óvodapedagógustól, hogy pelenkázzon, hanem csak alkalmanként (hiszen egy szobatiszta gyermekkel is előfordulhat, hogy bekakil, némileg gyakrabban bepisil), persze általában át szokták vállalni a ruhacserét a dajkák az ovpedestől, mivel utóbbinak a gyermekek többségével kell lennie és van, amikor egyedül tartózkodik pedagógusként az adott csoportban.

Egyébként akadnak magánovik, ahol -kisebb létszámmal- még dajka nélkül is foglalkozni kell még nem szobatiszta gyermekekkel is, akár 2 évessel szintén, bár ez szakmailag nem megalapozott. Volt néhány nap tapasztalatom ilyen közegben mint pedagógus, nos, más módon is kihasznált engem a kollégáimmal együtt a vezető... :S

Szóval több oka is van, miért nem működik hatékonyan a 3-6 évesek nevelése, ha még nem szobatiszta gyerkőc is van a csoportban. Hogyan lehetne érdemi pedagógiai munkát végezni a csoporttal, plusz egyénileg is, ha még arra is figyelni kell, a 30 közül 5 gyerekből e percekben éppen melyik kakilt be, melyik csurgatta a pisit a szőnyegre, mert Pistikéhez még odaértem, Katikához már nem, mialatt Imruska még épp tudott szólni a dadusnak, hogy kakilnia kell?? Ráadásul ha csak ketten vagyunk éppen (dajka és én), amíg mi biliztetünk ,vagy cseréljük a bekakilósak ruháit, ki felügyel a többi gyerekre , pláne: ki körjátékozik velük, vagy segíti ötletekkel a játékaikat, ki beszélget velük, nem is szólva arról, ha az udvaron van a csoport, vagy a tornateremben, és kizökkenünk mindannyian a spontán játékfolyamatból, vagy a tornázásból, netán egy lelki problémáját beszélem meg valamelyik gyerkőccel és még sorolhatnám...

(Még valami: néhány hozzászólással ezelőtt írta valaki: bugyiban szaladgál a kertben a kicsinye, aki még nem teljesen szobatiszta; jól értettem? Evvel szemben pucér altesttel könnyebben kialakul az ürítési kontroll, és azt javaslom, ahol van kert; van, aki a lakásban is vállalja, de ez változó, helyzetfüggő, lehetőségfüggő.)

...sőt, a fentebb általam (is) írt okok miatt az óvodai dajkától sem várható el. Azért nem várható tőle sem a folyamatos pelenkázás (kivéve az alkalmi "baleseteket"), hogy végezni tudja a többi dolgát (takarítás, egyes helyeken főzés, de egyéb konyhai munkájuk mindig van) ÉS hogy kellően "kéznél legyen" az óvodapedagógus számára szükség esetén (így sincs lehetőség teljesen megfelelően érdemi munkát végezni oviban 25-30 gyerekkel, akire 1-2 óvodapedagógust engedélyez az állami keret, mindössze...)

Apropó, még egy óvóbácsitól sem várható el... csak hogy teljes legyen a kép... ;)

Bölcsiben tudtommal lényegesen kevesebb gyermek jut egy dajkára (gyereklétszám osztva a velük foglalkozó dajkák számával).

hát azért nem tudom wtiger kifejtette e , de vannak ÁNTSZ szabályok egy közösségi nevelésre, és a pelenka veszélyes hulladéknak minősül, azt tárolni kell, elszállítattni megfelelő megsemmisítőbe- nyilván ennek horrorisztikus költségei vannak. Nem beszélve arról, hogy akárki nem is végezheti, hiszen aki ételt szolgál fel (óvónénik) nem cserélhetnek pelust.

Egyébként pedig úgy gondolom, ha régen 1 évesen szobatiszták voltak a gyerekek- ergo alkalmasak ennyi idős gyerekek a szobatisztaságra 8és bajuk sem lett belőle) azért túlzásnak érzem, hogy egy gyereke 3 évesen még nem szobatiszta.

És nem ítélkezni akarok, de volt itt anyuka, aki kerekperec kijelentette, hogy gondolom, majd ő feltörli talán a pisit a parkettáról, akkor veszi le a pelust a gyerekről, ha még véletlenül sem fordulhat elő vele baleset. Mert pelenkát cserélni könnyebb, mint kikisérni a gyereket vécére, amikor ő akarja és kimosni, feltörölni a baleset eredményét. Úgyhogy az ilyen hozzáállásnál nem csoda ha még 5 évesen is pelusos a gyerek.

Nálam is mindkettő gyerekem szoba és ágytiszta lett 2 évesen.

Mondjuk én éjjelre adtam volna rájuk pelust, és mondtam anyukámnak majd ha száraz a pelus reggel, ő egyszerűen kiröhögött és pont úgy alakult, hogy mindkét gyerek két évesen ott aludt nála (én kórházban voltam és mondta, ő pedig nem adott rájuk pelust és nem pisiltek be.

Úgyhogy az éjszakait neki köszönhetem.

Óvónő vagyok, a kicsiknek, középsősöknek (ha kell, a nagyoknak is) mindig segítünk a WC-n, feneket törölni, öltözködni. Ha becsorran a pisi, bemegy a kaki, szó nélkül tiszta ruhát adunk, kiöblítjük a bugyit, gatyát.

Ha még pelenkázni is kellene.... nem mondom, hogy 1-1 gyerek esetében megoldhatatlan vállalkozás lenne, de szerencsére minden szülő elfogadja, hogy NAGYJÁBÓL szobatiszta legyen a gyerek, mire óvodába kerül.

A szobatisztaságról:

a nagylányom, aki most 5 éves 3 éves és 1 hónapos volt, mire szobatiszta lett. Okos, értelmes, ügyes nagy lány, kicsinek is az volt. De a szobatisztasággal egyszerűen nem mentünk semmire. Soha nem szólt, sem előtte, sem utána. Nem zavarta egyáltalán, ha bokáig pisiben, kakiban kell játszania. Nagyon nehéz időszak volt, sok mindent kipróbáltam, de semmi nem vált be.

Aztán egyik nap kihozta a nappaliba a bilit, ráült és belepisilt. Teljesen magától. Ettől a pillanattól fogva szobatiszta lett, egyetlen egy baleset sem történt sem nappal sem éjszaka ezután.

A kisfiam másfél éves, mióta elkezdett beszélni (13-14 hós kora óta mond értelmes szavakat), azóta szól, ha kakilni kell. Többnyire utána, de legalább szól. És nem tűri magán a kakis pelust, azonnal le kell cserélni. Pár napja próbálkozunk a bilizéssel, még nem került bele semmi, de van kedve ráülni, tudja mire való, mert mutogat bele, hogy kaka, és közben nyom is (inkább csak játékból), de eddig még nem jött igai produktum :-).

Szerinte ő hamarabb szobatiszta lesz, legalábbis most egészen jól áll hozzá.

Aztán persze lehet, hogy mégse....majd kiderül. :-)