1,5 évesem iszonyatosan anyás-apás lett. Mi lehet ez nála?

Szerintem szeparációs + dackorszak kezdete. Akarom/nem akarom. Nem tudja eldönteni mit szeretne, még nem igazán érti a döntései következményét. Pl azt mondja anyát akarja és apa kimegy anya bejön, akkor nem feltétlenül azt akarta hogy apa menjen ki, hanem anya is legyen ott.

Nem vagyok pszichológus, ez csak magánvélemény, illetve a saját 2,5 évesemen amiket tapasztaltam.

A fiam attól is meg szokott zakkanni, ha olyan választási lehetőséget kap, amit nem igazán ért, hogy mi lesz a következménye. Vannak dolgok amikor jobb fel sem vetni a választás lehetőségét, hanem tedd úgy ahogy jónak látod, max. nem tetszik neki, de hát ezt is meg kell tanulnia.

pl. férjem kérdezi fiamat ki fürdessen, apa, vagy anya. Válasz apa. Apa bemegy, én meg a Hugit elkezdem etetni, tehát innentől nincs választása. De ő kitalálja, hogy á, inkább anya menjen, de akkor már nem tudok, így jön a hiszti, pláne ha meg tudja, hogy azért nem megyek mert a kicsivel vagyok.

Ezt elkerülendő nem kérdezem meg, kivel akar fürödni, együtt bemennek a kádba, Hugit előbb kiveszem, akkor apa megy a nagyhoz.

A szeparációs szorongás általában előbb zajlik le, a dackorszakban viszont már benne lehet. Életkori sajátosságokról írsz. Nem akarom túlzottan ismételgetni magam, tömör leszek. Ha az is megnyugtató számodra: két hetente látok PONTOSAN ILYEN leírást az 1-2 éves gyermekek szüleitől: egy ideje nem köti le annyira a többi gyerek, de a felnőtteknek mosolyogva integet az utcán, és anyás-apás lett. :) Tehát nyugalom, most ennek van itt az ideje. :)

Az én-tudat kialakulása összefügg a dackorszak jellemzőivel: viszonyítja magát másokhoz, a tagadással igyekszik elkülöníteni, megértenie önmagát másokhoz képest, stb. Mivel még nem eléggé differenciál a megítélő képessége, gondolkodásmódja, természetes, ha akár gyakrabban jelentkeznek 1-3 éves gyermeknél szélsőséges megnyilvánulások, pl. hiszti, ellenkezés formájában.

Érthető, hogy ráadásul tele van bizonytalansággal - és ez nem attól függ, mennyire van szeretve, mennyire figyelnek rá oda; egyszerűen csak kialakulóban van több szempontból is tehát.

A dackorszak jellegzetességein kívül meg pont hogy a szülei jelentik számára az elsődleges érzelmi biztonságot, és nincs még jelentősége, hogy mikor és mennyit játszik más gyermekekkel.