Előfordul veletek is, hogy néha a totális őrületbe kerget a saját gyereketek?

Mi is tudjuk, hogy üvölteni rossz, van miatta lelkifurdalásunk is, ha mégis előfordul. Mindössze arról van szó, hogy emberek vagyunk, nem a halvérű fajtából, és nem szeretnénk megvárni, míg a gyerekeink a fejünk tetején meg a lakásunk romjain tácolnak. Időnként eszköztelennek érezzük magunkat a nevelés nagy feladatával szemben, ilyenkor kiborulunk, és kiabálunk, pedig tudjuk, hogy nem kéne. DE nem hazudunk magunknak és nem játszunk hülye szerepeket a gyerekeink előtt. És nem próbáljuk magunkat hibátlannak hazudni mások előtt sem.

Tényleg nem akartam ekkora vitát inditani.De mégis bántó,hogy a véleményemet így kezelitek.Semmi visszatartott dühről nálam nincs szó.Nem hívnám magam minta anyukának sem.De azt elmondom,hogy rengeteg dicséretet kapok a gyerekem viselkedése miatt.Orvos,védönő,bolt....Maximálisan megbízik bennem.Például ha több mindent szeretne megvetetni a boltban,akkor csak annyit mondok,hogy egyszerre elég ennyi,majd holnap veszünk.És nincs hiszti.De ez mindennel kapcsolatban így van.És igen összeszorul a gyomrom mikor egy anyuka az utcán a síró gyermekével küzd,rángatja és kiabál vele.De látom a nővéremet,akinél igen elszokott szakadni a cérna,néha felemeli a hangját a lányával és a fenékre verés sem maradt el.A kislánya rossz.Hiszem agresszió agressziót szül.Nos én ilyen vagyok.

Kérdés, hogy azért vagy ilyen nyugodt, mert a gyereked olyan temperamentumú, akinek elég annyit mondani, hogy "ennyi most elég", vagy az ok-okozati viszony esetleg fordított. Ne ítéld el azt, akinél időnként elszakad a cérna, lehet, hogy az ő gyerekével te sem bírnád még annyira sem. Vannak gyerekek, akik mindig-mindig, a végsőkig feszegetik a határokat, velük nehezebb bírni, de talán hosszú távon lehet, hogy ezeknek a gyerekeknek lesz jobb dolguk a mai világban. Az, hogy ők ilyenek, nem az anyukájuk hibája, hiszen két egyformán nevelt testvér közül lehet az egyik olyan, akinek elég egy csöndes szó, a másik meg olyan, akivel semmi nem válik be. Én az előbbi voltam, tesóm az utóbbi, nem szeretném ecsetelni, melyikünk mire vitte, de ő járt jobban a természetével, annyi szent.