Előfordul veletek is, hogy néha a totális őrületbe kerget a saját gyereketek?

Minden rendben van veled,velünk....

Bizony van,hogy majd hülyét kapok.Ès mi lesz még késöbb.....3,5 évesem van és egy 14 hónapos.

Hát persze.

Pl. újszülött babámat altattam az emeleten, mire lementem a 2 éves lányom az egész előszobafalat összefirkálta. (Persze az én hibám, hogy talált tollat.) Ezerszer elmondtam neki, hogy csak a papírra rajzolunk! Én akkor azt hittem gutaütést kapok. Ezer ilyen eset volt. Sokszor kész vagyok tőlük. De nálam az a baj, hogy egyedül vagyok egész nap velük, és semmi segítségem. A gyerekek alapvetően rendben vannak, szerintem.

2.vagyok.

mi is egész nap egyedül..mindenki mesze.A szüleim 1000kmre,anyósomék 65kmre

a férjem egész nap dolgozik.....

Sokmindent felfog az ember, de az csak egy dolog ám. Megélni átélni dolgokat már egészen más. Igen türelem kell a gyerekneveléshez rengeteg !

Azt az ember mégsem tudja egész pontosan felmérni milyen is az évekig nem aludni jól át egy éjszakát például. Az se mindegy kinek milyen a vérmérséklete, és a gyerekek sem egyformák, a családi szituációk sem egyformák. Mindenkinél más szokások, örömök, és problémák vannak. Az egyik válaszoló nagyon szerencsés, hogy sosem akadt még ki.

Szerintem belefér és természetes, kimerülni időnként, ha nincs segítség akkor pedig főleg.

Épp beszéltük a férjemmel, hogy milyen érdekes, hogy imádjuk őket, mindent megteszünk hogy mindenkinek jó legyen, mégis vannak pillanatok időntként, hogy az ember úgy érzi őrület következik. Ilyenkor viszont a felnőttnek mégis kell legyen elég akaratereje, hogy leállítsa magát, hogy példát mutathasson a gyereknek. Mert a gyerek pedig abból tanul, ráadásul sajnos nem egy alkalomból.

Még anyukám és sok felnőtt bevallja, hogy ők is voltak velem vagy a gyerekükkel így. Mit sem emlékszek, érzek az egészből. Állítólag normális felnőtt lettem :-)

2.vagyok...

Az utolsónak teljesen igaza van.