Hogy vagytok ezzel az ovis kérdéssel?

Egyformák vagyunk. Ezzel én is így vagyok. Jövőre megy oviba, már most kész vagyok a gondolattól is. Bízom benne, hogy szeretni fog oda járni, és őt is nagyon fogják szeretni, mert szerintem ez a kulcsa mindennek.

Ha viszont belegondolok, hogy reggel egy órát, és este kettőt leszünk együtt, háááát..... sírok máris. :-((((

Előző vagyok. Nagyon neház lehet elképzelni a kis gyerek fejükkel, hogy ha eddig együtt voltunk, akkor ezután hogyan lesz. Nálunk az Anna, Peti, Gergő mese közben szokta mindig megkérdezni a lányom, hogy az Anna anyukája hol van, merthogy nem látszik a képen amikor az oviba játszanak a gyerekek. Próbálom óvatosan adagolni, hogy ott csak a sok-sok barát, és a szerető óvónénik vannak. Anyuka majd siet érte délután, de azért a nagy kérdőjelek mindig ott vannak a kis szemében.

No valahogy túl kell ezen is lenni, és nem szabad belebetegednünk, mert azzal csak ártunk a gyereknek is, és magunknak is, de nagyon nehéz.

én is így vagyok, bár nálunk még nem is biztos hogy mehet januártól (dec. tölti a 3-at), mert kistesó születik szepttemberben. majd jhéten derül ki, van e hely. szeretném is ha menne, tudom jót tenne neki, meg ő is várja, de magamban sírok. nagyon anyás volt a kezdetektől, sokáig együtt aludtunk....a napunk minden percét együtt töltjük mér majdnem 2,5 éve jóformán, persze most már az éjjelt nem (hálistennek), és amikor alszik. de egyébként...nagyon össze vagyunk nőve. ...

hiába lesz kistesó, az nem ő lesz már. a minap pakoltam a babaruhákat, és a lányosakat félreraktam, mert mint kiderült, most fiam lesz. hát vérzett a szívem. mindent azért raktam el, hogy majd a másodiknak....erre most már azokat sose veszi fel senki. összeszorul a szívem. de hát ez az élet rendje persze. :)

és jó látni, hogy egyre okosodik, ügyesedik. :))))