Másnak is rossz érzés, már-már fájdalmas az ovikezdésre gondolni?

Én nagyon várom már hogy ovis legyen.

Én pont attól félek, hogy nem lehet az mert csak akkor veszik be ha van munkám, amire ahogy nézelődök már most nem látok sok esélyt.

Pedig nem értek ezzel egyet, ha nem is egész napra, de délig nagyon jó lenne ha mehetne oviba, mert nagy szüksége lenne a gyerek társaságra, ami itt ovin kívül nem nagyon van. :(

Én is alig várom, hogy ovis legyen.

Jó volt az elmúlt 2 és fél év itthon, de már kezdek besokallni. Végre mehetek újra dolgozni és nem csak a pelenkáról és társairól szól majd az életem. (Bocs, senkit se akarok megbántani, de ez az őszinte véleményem.)

Ugyanígy érzek. Rendszeresen viszem gyerekek közé, azonnal megy velük játszani, hazavinni se lehet, könnyen barátkozik, de ez valahogy más. Nem egyszerű, de persze ez az élet rendje. Nőnek, felnőnek. Ő tuti nevetve fog bemenni első nap a csoportba (már a nyíl napkor alig lehetett hazahozni), én meg majd nyelem a könnyeimet. Viszont mikor megyünk majd értük, milyen büszkék leszünk rá, olyan másképp fogunk majd rájuk nézni. :o)

Szóval nem vagy egyedül. Én is félek, aggódok, fáj, de így lesz jó, ez az életrendje, engedni kell.