HOGY NEVELJEM MEG A NEVELETLEN 3 ÉVES LÁNYOMAT?

Engem a szüleim sosem tartottak csap alá, sosem zártak be sehová, sosem vertek meg, és normális ember lettem. Igaz odafigyeltek rám mindíg. Nem volt olyan, hogy ez a gyerek sír, engem ez zavar, nosza zárjuk be, aztán majdcsak abbahagyja.

Ok nélkül nem sír egy gyerek sem, a hisztit meg egy szakembernek meg kellene tudnia különböztetni attól, ha a gyereknek tényleg baja van. Én meg tudom különböztetni pedig sosem tanultam ezt sehol. Az óvodában meg a lányomnak nekilökte a hintát két gyerek, belilult a fél arca, feldagadt és elrepedt a szája, és a dadus azzal fogadott délután, hogy a lányom hisztis, mert egész délután sírt. Hát hogy a fenébe ne sírt volna, ha őt így pofánvágnák ő is sírna!!! Ha fáj valamilye az pl nem hiszti!!! Akkor nem bezárni kell, meg lesz@rni, hanem megvígasztalni. Nem tudom mit tanultak a suliban, de hogy ez nem normális hozzáállás az biztos.

A tanács az óvónénitől nem azt mutatta, hogy nem érti meg a gyermeket, itt kifejezetten a hiszti kezeléséről volt szó, nem pedig ha fáj valamilye.

Amúgy érdemes nézni a Szuperdadus című műsort. Jó ötleteket ad, ami adott esetekben működik. Persze ahány gyermek annyi féle. A kiabálás, verés tényleg nem megoldás, de a gyermeknek igenis tudnia kell mi a rossz és mi a jó, ehhez nekünk kell útmutatást adnunk. Ha mindent ráhagyunk vagy megjutalmazzuk annak később lesz meg a böjtje. A gyerekek nem buták hamar rájönnek az összefüggésekre, amit a maguk javára fordítanak.

15:18 :)

13:55 vagyok.

Nem mindenért kap jutalmat, az csak az elterelő hadművelet része :) Pl nyafog, mert ő most éppen kitalált valami butaságot ( tényleg eszméletlen milyen ötletei tudnak lenni :D ). Ekkor jön a: " Ezt nem csináljuk, nem így csináljuk, és a kimerítő magyarázat hozzá, néha ha olyan, a szemléltetés is. Ezután eletik x idő, megint eszébe jut, hogy milyen vicces lenne ha mondjuk kiburítaná a málnaszörpöt a szoba közepére, csak eszébe jut az is mit beszéltünk meg. Ilyenkor általában kérdőn nézek rá, valahogy úgy hogy: " Na? Mit is mondtunk mi erről?" És hirtelen meggondolja magát...fogalmam sincs, hogy miért. Biztos van valami pszihológiai mechanizmus ami alapján így dönt, de ez így szokott nála lenni. Ezután jön az: " okos vagy, ügyes voltál ( ügyes voltál pl akkor van, ha magától összepakol, kérés nélkül, vagy mikor egyedül sikerül neki végre felöltöznie, ami addíg nem ment ), puszi stb, mindíg ami éppen passzol a helyzethez. És ezzel kész. Többet nem jut eszébe kiburítani a szörpöt, szóval nem az van, hogy a gyerek naponta mikor dícséretre vágyik, berohan a szörpöspohárral, hogy meggondolván magát kapjon valamit.

Alapvető dolgokért nem jár jutalom, csak első alkalommal, akkor is csak ha nem kellett figyelmeztetni rá. Pl mikor előszőr köszönt magától, azért nagyon meg lett dícsérve, most már nem dícsérjük, érte, köszön mindíg.

Ez is járható út szerintem, és fele annyi idegeskedés nincs így, mintha pl naponta azon ölöm magam, hogy: " Már megint nem köszöntél, stb."

Ma pl észrevett egy morzsát a padlón. Múlt héten beszéltük meg vele, hogy ha leesik a morzsa fel kell seperni, vagy porszívózni, és akkor már mindjárt szóba került az is, hogy miért nem dobáljuk le a földre a szemetet stb. Na, ma ez jött elő. Látta a morzsát, és szó nélkül ment a szekrényhez, kivenni a porszívót ( segítséggel, mert nem bírja el), aztán felporszívózott :D Most ez volt a "jutalom" neki, hogy egyedül porszívózhatott. Hát a párommal csak dülöngéltünk a nevetéstől, mert annyira porszívózott, hogy majdnem megszakadt :D Bezzeg majd tíz év múlva már könyörögni kell majd neki, hogy porszívózzon :D

Utolsó vagyok.

Nem az a célom, hogy jutalomért csináljon valamit, hanem az hogy magától, az ő kis eszével értse meg, hogy amit tesz az jó vagy nem, és miért. A miért az a legfontosabb szerintem, mert ha a gyerek nem érti, hogy miért nem jó amit ki sikerült találnia, akkor halott ügy az egész. Akkor hiába lesz megbüntetve is, mert azt sem fogja érteni.

16:00 vagyok

Minden gyerek más, én is ezt mondom, most várjuk a kistesót, lehet hogy nála ez a módszer nem fog működni. Lányomnál is szerintem csak azért működik, mert nagyon meg akar felelni. Ez hülyén hangzik, de úgy vettem észre rajta, hogy szeret jó lenni. Ha nem tesszük szóvá hogy ügyes volt, és ő meg tisztában van vele hogy helyesen cselekedett, akkor is látom rajta hogy örül :)