Megoldás lenne e ha meghívnánk otthonunkba a kisfiam óvónénijeit, hogy megbeszéljük az örökbefogadással kapcsolatos problémát?

én még csak 24 éves vagyok, 11 hónapos a kisfiam. Egyedülálló anya vagyok, tehát messze vagyunk az óvodától, de félek, hogy ha addigra sem változik a helyzet, akkor csúfolni fogják emiatt a kisfiamat. Tehát, azt nem értem, hogy mit számít az óvónő gyermekhez való viszonyában, hogy örökbefogadott???

Máshogy fog vele bánni, kivételezni fog? Keményebb lesz? Az hiányzik, hogy a csoporttársai megtudják a kisfiatoknak, és elkezdjék ezzel csúfolni. Sajnos a gyerekek kegyetlenek. Meg egyáltalán, azt hiszi az óvónő, hogy azért "elevenebb" mert nem te szülted meg? Már bocs, hülyeség!!! Nem kellene mentegetőznöd, nem hívnám meg őket, hogy is ne!!!!! Ha akar valamit tudni, kérdezzen, de csak olyanra válaszolnék, amihez köze van, mert sajnos olyanba is bele akarják sokszor ütni az orrukat, amibe nem kellene. Ha meg nem fogják fel, vagy nem tetszik nekik, és rosszabbodik a helyzet, akkor elvinném máshová!!

Csak beleolvasgattam a válaszokba, de nekem nagyon furcsa válaszok vannak.

A gyerekem heti 5 nap, reggel 8-tól, délután 4-ig az óvónőkkel van. Ők vigyáznak rá, nekik szólhat, mikor problémája van, tulajdonképpen helyettem anyjuk, ők adnak neki enni, inni, ők kísérik vécére, öltöztetik. Teljesen természetes, hogy leültem velük megbeszélni a gyerekemmel kapcsolatos dolgokat, például elképzelhetetlen ez, hogy nevelési tanácsadóba kéne mennünk, hiszen megbeszélem velük napi szinten mi történt. Tehát nekem nagyon furcsa, hogy ennyire hiányzik a kommunikáció közted és azok közt, akikre rábízod a gyereked. És nem beszélitek meg előre, mi várható a gyerek viselkedésében (nem feltétlenül azért mert örökbefogadott). És pszichológus mondja el az óvó néniknek mire jutott? Nem te beszéled meg velük? Nyilván a pszichológusnak is ez ütött szöget a fejébe, hogy így rábízod valakire a gyerekedet?

Ja és egyébként én nem bíznám soha olyanra a gyerekemet 1 órára sem, nemhogy élete nagy részére, akikről úgy vélekedem, hogy annyit nem érdemelnek meg, hogy leüljek velük beszélni. És azt mondom, nahát ehhez meg aztán mi köze?

megértem azt aki megvédte az óvónőket, de gyanítom, hoy ez a Ti ovitokra jellemző. sajnos én is inkább azt tapasztalom, amit a kérdező is érez. egyik nap "nem volt semmi gond", másik nap hopp családsegítő, pszichologus, turkálás, nagyot nézést, jééé ezt mit nem is tudtuk, hát hogy van ez? az óvónő tudhatta volna, hogy örökbefogadott a kisfiú. bizonyos, hogy beiratkozáskor, védőnőkön keresztül erről tudomást kellett szereznie. kellett. a magam részéről úgy gondolom, hogy nem az anyukának kell ezt az óvónőknek elmondania. éppen azért, mert intim és nem kellene jelentőségének lennie az óvódában.

nem tudom, hogy ha az óvónő egyik nap semmilyen problémát nem jelez, másik nap meg családsegítőt hív, továbbá adja a hülyét, hogy nem is tudták, hogy örökbefogadott, akkor mi kell gondoljak. hogy jóindulatú, hogy figyelmes?

szerintem ez vegytiszta fontoskodás és strigulagyártás az óvóda részéről. SNI-s gyerekekért több pénzt kap az óvóda.

ha komolyan venném, hogy be kell számolni az óvónőnek arról, hogy milyen családból származik a gyerek, akkor milyen mélységig kell megtenni azt?

ha a kukiját huzogatja, akkor majd menjek családsegítőbe, ahol kiderül, hogy meghalt a testvére és ezen nyammognak az óvónénik, hogy ezt miért nem mondtam.

nem hiszem, hogy ez helytálló lenne.

A kérdezővel értek egyet, nincs jelentősége, hogy örökbefogadott gyerek, az ő gyerekük, aki egy kicsit többet szeret futkározni. gyanítom, hogy jópár hétig a fél falu, község ezen fog pletykálni. így is csodálkozom a kérdező higgadt hozzáállásán.

Félre értetted, nem védem az óvónéniket, mert nincs miért. Én a mi példánkat írtam, hogyan kéne működnie szerintem egy jó óvónő-szülő kapcsolatnak. Milyen egy szerintem jó óvónő, akiben megbízik a szülő, hogy nem kiváncsiskodik, nem avatkozik olyan dolgokba, amihez nincs köze. Nyilván a történetben említett óvónéniknek nem ilyenek.

Kérdezőnek:

Teljesen korrekt szülő-óvónéni kapcsolatban, ahol működik a kommunikáció és megbeszélnek egymással mindent a felek és együttműködnek a gyerek érdekében, elképzelhetetlennek tartom ezt.

Hogy volt, reggel beadtad a gyerekedet, mosolyogva tisztáztátok a napi rutint,rendben van anyuka minden és aztán a vezető óvónő telefonon szól, hogy jelenjetek meg itt és itt vizsgálatra, hogy ép e a gyereked. És korábban soha nem jelezték az óvónők, hogy probléma van és azt vizsgáltatták szellemi fogyatékos e a gyereked? És soha nem kérdezték, hívattak be egy beszélgetésre, ők ezeket a problémákat látják ti otthon mit tapasztaltok, mi lehet az oka, mi a megoldás? Mert ez a kommunikáció, amiről beszélek. Nálunk volt probléma a fiammal, mert beteg lett, és nehéz volt nekünk is feldolgozni, de bementem őszintén elmondtam, milyen lelki állapotban van a család és a gyerek. És figyelembe vették maximálisan,nem tanácsolták el az oviból (holott megtehették volna), nem küldtek nevelési tanácsadóba, pszichológushoz (holott megtehették volna). Viszont megadták a mobilszámukat és azt mondták, akár éjjel kettőkor is hívjam őket, ha úgy érzem szükséges. És hívtam is, na nem éjjel kettőkor, de este nyolckor igen.- így értettem a napi kommunikációt.

Elképzelhetetlennek tartom, hogy egy pszichológusnál derüljön ki, nem tudnak semmit a gyerekről, még azt sem szellemileg ép. Szerintem legalább annyit tudnak a gyerekemről mint én. Minden rezdülését ismerik. És van 29 gyerek a csoportban. és mindenkiről tudnak. Mert hallom a folyóson mikor más szülőkkel beszélgetnek.

Nálunk egyébként ki kellett töltenünk (önkéntesen) egy űrlapot beiratkozáskor (mind ezekről a kérdésekről, amiért ti pszichológushoz mentetek), és aki problémát jelzett ott, azzal személyesen elbeszélgettek az óvónők. És pont ezért nem küldenek senkit ilyen módon pszichológushoz, hiszen tisztában vannak a körülményekkel.

Valami itt nagyon nincs rendben, biztos, hogy a nem ti hibátokból, sőt... Én nem vinném a gyerekemet ilyen helyre, ahol annyira sem becsülnek, hogy személyesen az óvó néni közöljön egy ilyet. Pszichológus kelljen a beszélgetéshez. Ahol jószerivel annyira sem ismerik a gyerekedet, hogy IQ tesztet irassanak egy nevelési tanácsadóban.

Nézd oké nem diagnosztizálhat, de azért közölhette volna, Nézze én úgy látom gond van a gyerekkel, vigyék el a nevelési tanácsadóba. Csináltasson egy IQ tesztet, hátha szellemileg nem ép. Vagy mondjuk már előbb, anyuka mégis jobban ismeri a gyerekét, mivel tudnánk eredményt elérni nála, ezt és ezt akarjuk. Vagy anyuka, otthon megcsinálja ezt a kisgyerek? Ön el tud nála érni ezt és ezt?

Egyáltalán tudod, miben nem tudnak eredményt elérni nála,megmondták? (Nálunk most jött egy kisgyerek az oviban, tudom, mert hallottam, azzal kínlódnak rávegyék a gyereket a kézmosásra. Van egy másik, aki nem hajlandó beszélni, de a szülőket kérdezték,ők hogy látják és hagyják egyelőre, mert a gyerekekkel beszél a kislány)Tehát nem áll be a sorba, nem mos kezet, nem eszik, nem rajzol, nem tud ollóval vágni? Mert semmit nem írtál, lehet szándékosan, de mintha azt sem tudnád, mi az amiben nem tudnak eredményt elérni, és nem is próbálkoznának,hogy esetleg közösen kitaláljatok egy stratégiát.

Nézd én bárhogyan gondolkodom, ez nem az az ovi és nem azok az óvónénik akiket megfelelőnek tartanék egy gyerek nevelésére.

És most komolyan, de ha a gyereked szellemileg nem ép, alacsony IQ-jú egyén, nem hiszem, hogy felállna amikor a terhességről beszélgetnek (egyáltalán beszélgetnek ovisokkal a terhességről, örökbefogadásról stb- milyen foglalkozás keretében? Óvódai felvilágosító program? Lehet akkor nekem is el kell beszélgetnem a gyerekkel, nehogy felálljon, hogy ő császáros és nem alul (hogy tanítják ezt ovisoknak?)bújt ki, hanem a hasamat felvágták és kivették és összezavarja az óvónéniket)

Tehát számomra ez a része is gázos, mert azt érteném, jó lenne tudni, hogy örökbefogadott gyerek, mert a viselkedésében ez tükrözödhet, de hogy azért, mert feláll az ovis felvilágosító óra közepén, hogy ő nem az anyukája hasában volt és erre a képzett pedagógusok se köpni se nyelni nem tudnak, és zavarukban be kell fejezniük a felvilágosítást. Na ne már.