Fogadnál örökbe babát/gyermeket, ha neked nem jönne össze saját? Hány éves korodig várnál az örökbefogadással?

25 évesen kezdtem a lombikokat,szám szerint 8-at,egyiknél 21 hetes ikerterhességig jutottam,31 évesen fogadtuk örökbe a kisfiúnkat,majd 4 év múlva fogadtuk örökbe a vér szerinti kishugát,mindkettőjüket újszülöttkorban :-) .

A végtelenségig nem lehet lombikozni,viszont nem tudtam elképzelni az életemet gyermek(ek) nélkül.

Hát kinek mennyi a várakozási idő.

Egyébként ha 30 éves koromig nem jönne össze a baba akkor már elkezdeném intézni a papírokat.

Először is nagyon gratulálok Nektek!!!

Másodszor barátnőmről mesélnék.

14 év sikertelen lombikozás meg minden egyéb más után 40 éves korában adták be a kérelmet és 22 hónap várakozás után lettek nagyon boldog szülei egy csodás újszülött kisfiúnak,aki ma már 2 éves rosszcsont.

Igen, fogadtam volna örökbe, ha nem sikerült volna, mert én ismerem magam annyira, hogy gyerek nélkül nem tudnék élni. A papírokat a remény elvesztése után adtam volna be, ami szerintem nem köthető az évek számához.

A barátaim sok inszem., 6 lombik, sok vetélés, és 15 év sikertelensége után végleg feladták, a nő már 42éves, a férje 48. Ők határozottan elzárkóznak mind a ketten az örökbe fogadástól. Ilyen is van.

Szívből kívánok Nektek minden jót!

"Ha bíztatnak az orvosok, hogy ne adjátok fel, így értettem, hogy mikor éreznétek/éreztétek azt, hogy nem csak a vér szerinti babátokat tudnátok tiszta szívvel szeretni."

Második válaszoló vagyok,az orvosoknak nagyon nehéz a szerepük a meddő pár terelgetésében,sokszor azt mondják amit hallani szeretne a pár,ha csak egy csepp esélyt is láttnak arra,hogy sikerülhet a lombik,általában a sokadik próbálkozás után megtörik a lelkesedés és megpróbál az ember más megoldásokban is gondolkozni,már nem képes újra és újra lelkesen nekifutni,bízni,hinni,végre mindegy,hogy hogyan ,de szeretné már magához ölelni a kicsikéjét ,idáig eljut oda ,hogy képes lemondani a terhesség és szülés misztériumáról,bár ez később esetleg még fájhat,de egy idő után ahogy az örökbefogadott babájával nőttön nő a szerelem, a kötődés mellékes dolognak tűnik,rájön az ember,hogy ahoz,hogy ez a csodálatos gyermek az ő gyermeke lehetett szükséges áldozat volt,hogy kimaradt a terhesség és szülés ,ekkor már csak a boldogságnak szabad maradnia,az örömnek,mert aki még siránkozik,hogy nem született vér szerinti gyermeke és úgy érzi valami nagy dologról maradt le emiatt,az nem alkalmas örökbefogadó szülőnek.Egyébként sokakban átmenetileg az örökbefogadott gyermek hazahozatalakor egyfajta depreszió alakulhat ki,mert akkor engedi el végképp a vágyát ,hogy nem szült,ez jellemző dolog lehet.

Meg kell érni az örökbefogadásra,ez nagyon fontos!

Utálom ha szánakoznak az emberek,hogy "ó szegény neki csak örökbefogadott gyereke lehetett" ,ez is jellemző dolog,hogy nem ismerik el ugyanolyan értékesnek az örökbefogadott gyermeket ,mint az ő saját-vér szerintijüket ,ha tudnák,hogy minimum olyan szeretet,kötődés alakul ki mint nekik a sajátjukkal...de ezt csak mi BOLGOG örökbefogadók tudjuk :-) ,ez volt a sorsunk,nekünk és a gyermekeinknek is ezen a különleges módon kellett egymásra találnunk.

Amikor megkérdezik,hogy és sajátot nem is próbáltok már

:-O akkor a bicska is kinyílik a zsebemben és megkérdezem tőlük,hogy aki az én gyermekem ő kié másé lenne mint az enyém,mégha nem is én szültem .

BOLGOG = BOLDOG

Késő van már :-D !

Sziasztok

egy ismerosom sok ev sikertelen probalkozas utan feladta es orokbefogadott egy akkor 2 eves kislanyt

miutan elinditottak az orokbefogadast, teherbe esett spontan, igy egyszerre erkezett az verszerinti es a nem verszerinti lanyuk :)

Mar 4 eve elnek boldogan egyutt 1.5 hete szuletett meg a 3. lanyuk :)