2 éves gyereknek hogy magyarázzam el, hogy ne bántsa a kisebbet, jó az ahogy a szüleim próbálkoznak?

A te módszered hosszútávon sokkal célravezetőbb,intelligensebb és emberibb mint a szüleidé.

Sajnos az idősebb korosztályból sokan úgy gondolják,hogy ha a gyerek fél a szüleitől=tisztelettel. Szerintük így lehet eredményesen nevelni (ami egy butaság). Persze nem mindenki ilyen,félreértés ne essék.

Egyébként én valószinüleg abban a percben húztam volna el a csíkot a gyerekkel együtt,mikor apám lelöki az ágyról,úgy hogy beverje a fejét... És még a kisfiad a vad faterod szerint?:) .. Szüleidre nem hiszem,hogy hatni tudsz öregek és zsémbesek,nem változnak,valószinüleg ők is ilyen neveltetést kaptak. Nem tetszett neki,hogy közbeléptél? naés.. azért azt mégsem lehet ölbetett kézzel nézni ha a saját unokáját lelöki valaki az ágyról,ráadásul egy kisgyereket...

Apám kezet emelne a fiamra, akkor akkorát kapna ő tőlem, hogy arról koldul. És soha többet nem látná.

Ott helyben is tehetsz valamit, pl. megfogod a kezét, miközben helyben elmgyarázod neki, megmutatod, hogy kell simogatni. 2 éves gyereknek még nincs önkontrollja, jó, ha odáig eljut, hogy mondja, hogy buta voltam, mint a te kisfiad. Átlagosan 2.5 éves korukra tartanak ott, hogy miközben megcsinálnak valami rosszat már kommentelik, hogy nem szabad megcsinálni. De összehangolni csak nehezen tudják, ez az egyik legnehezebb szakasz a gyerkek számára. Verés pláne nem segit ezen. Sajnálom, amit apukád tett, szerintem ilyet sosem szabad tenni.

Nem kell megsértődni, és napokig meg tovább nem szólni. Nem rosszat akar ő, nem bántja, erélyesebb, az nem mindig baj ám.

Próbálj meg te határozottabban fellépni, és rögtön, nem amikor hazaértek. Ő már rég túl van, nem tudja még összetenni a dolgokat, most miről is van szó már.

Rögtön határozottan szigorúan mondd meg neki, hogy nem szabad, nem kell túl finoman bánni vele, nem fog komolyan venni sosem. Nem is fog megharagudni rád, nem kell ettől félj ! Megfogja szépen tanulni mit szabad és mit nem. Ne haragudj apukádra, de azért legyen óvatos nem kell beverje magát a gyerek, mert úgy elkapja.

Igaz nem ismerlek, de mivel hasonló eset a mi családunkban is gyakran előfordult, azért én kicsit másként látom a helyzetet.

A kisfiad ha már nevetett is rajta valószínű, hogy direkt lökdöste a kislányt. Ez nem szép dolog, de te is hibás vagy, mert én biztosan nem szólongattam volna sorozatosan, hanem közbelépek. 2 évesen nem annyira kicsi már, hogy ne értse, nem szabad. A kiabálás és az olyan szintű bántalmazás egy felnőttől sem helyes persze. Az viszont igaz, hogy ha erélyesebben szólsz az akkor tényleg azt jelentse, hogy itt a vége és nem szabad, mert annak rá nézve is következménye lesz. Ezt neked kell vele megtanítanod. És hiába magyarázod el neki otthon, igazából már akkor az nem sokat ér, azt akkor kell rögtön a helyszínen.

A szüleid biztosan nem akartak rosszat, természetes, hogy féltik a kisebbet, csak mások a módszereik, mint neked, emiatt felesleges lenne haragudnod.

Másrészt viszont gondolj bele annak a szülőnek is a helyébe, akinek a gyerekét lökdösik. Én is egy ilyen anyuka vagyok. A 3 éves unokabátyja a 15 hónapos kisfiamat rendszeresen már egész kicsi kora óta bántaná, ha hagyjuk. Persze nem csak őt, a másik két kisebb unokatesót is ugyanúgy. Szerencsére a fiam elég határozott jellem, és próbálja megvédeni magát. De amikor azt látom, hogy egy 2,5 éves úgy nekilöki a 8 hónaposomat a kanapénak, hogy visszapattan csupán azért, hogy a kicsi ne lásson egy játékot, hát tudod az én agyam is elpattan ám! Vagy mikor jön felé egy vasrúddal és ütné meg! Ez amúgy nem a gyerek hibája, hanem a szülei tudod.

És nem bántásból mondom, de lehet jobban járnál te is, ha gyerektársasághoz szoktatnád, erre jó a játszótér is vagy csak gyakrabban találkozzon az unokatesójával, mert az oviban komoly gondjai lesznek. Majd ha ott lökdösni fog egy kicsit jobb karban lévőt, nem leszel ott, hogy megvédd, ő is megkapja a magáét a többi gyerektől, hidd el. Mert még nem is az, hogy ellökte a másikat, hanem ha még nevet is rajta, tudod én emiatt is aggódnék.

nem lehet hogy te vagy elfogultabb,és a fiad tényleg vadabb,és rosszabb mint akiket ők ismernek?

Lehet hogy ők tisztábban látják,és nekik se jó hogy ezt látják.Ha nem igy van,és szerinted átlagos gyerek átlagos helyzettel,akkor mond meg a szüleidnek,hogy te szeretnél ilyen helyzetben cselekedni.De én ott és akkor oldanám meg,és nem otthon.Félrevonod és ugyanúgy megszidod,hogy nem bántunk más,mert akkor egyedül fog játszani és az nem jó neki.

Kicsit zavarosan írsz ne haragudj, hogy ezt mondom.

Most akkor első eset, vagy sem ?

A kérdésed nem az volt, hogyan előzhetnéd meg, mostmár lehet, hogy azt kérdezed.

Most akkor magadhoz fogtad a gyereket, vagy apukád erőteljesen..?

Az sem derült ki, hogy a szüleid kezdenek nem szólni hozzád ilyenkor

Azért mi is számítunk ám, hogy próbálunk segíteni, te meg kicsit zagyválsz, aztán még mi értünk félre ...

Hogyan előzhetnéd meg, hogy ne legyen ilyen esetben ez a családban ? Nézet különbségek nevelés terén mindig vannak. Nem tudod igazán tudod elkerülni. Talán beszélj a szüleiddel, én is ezt csináltam, nem egyszer, hogy én is próbálom, látjátok, hogy nem hagyom rá, az hogy a gyereknél még nem hatásos, majd az lesz, csak kitartással kell csináljam. Olyan típus, hgy nem elsőre fog szótfogadni, de igenis nem hagyom rá. Ti lehet, hogy szigorúbbak lennétek, (engem nem zavart ha ők rászóltak, kezet rá nem emeltek, nem is volt erről szó, nem tették volna sose, de én sosem sértődtem meg, ha rámertek szólni. A gyereknek azt is meg kell tanulnia, hogy más is tud ha kell szigorú lenni, és két ember sem egyforma.

Mondd meg a szüleidnek, szabj határt, hogy csúnyán nem szabad beszélni, kezet emelni nem szabad, de hagyd őket érvényesülni, ha a szemük láttára történik a dolog. Vagyis, ha te is ott vagy akkor arról beszéljetek, hgy hagyják, hogy te tedd a dolgokat a helyére.

Nem baj az, ha velük hagyod néha, attól, hogy nem tudod mi történik, semmi bántódása a gyereknek nem fog esni, ha rászólnak ezért azért. Nem azért teszik, hogy ez nekik jó szórakozás, hanem mert a szituációt muszály kezelniük. Ne féltsd tőlük a gyerekedet ők is szeretik a javát akarják !

Ja arra nagyon kell vigyázni az ember mikor nevet, ez egy nagyon nehéz dolog, mikor viccesnek tűnik valami, ugyanakkor mondjuk veszélyes. Vissza kell tartani, mert látod mi történik poénnak vette direkt folytatta a nem jó dolgot !!!

Ha meg arra számítassz, vagy készülsz, hogy te sokat beszélsz a gyerekekkel, és nem lesznek majd ilyen szituk, arról ne is álmodozz ;-) Nálunk most elsős, próbálgatja magát a kisfiunk, hogy ott vajon mik a határok, és mindig valami újjal jön elő. No nem sokszor történik valami rossz, csak csodálkozok, hogy ezt honnan szedte, csomó mindent az ember már ragozott neki, már túl vagyunk, alapban nem is rossz, honnan jött az neki, hogy körbeszaladja ebédkor az ebédlőt.. Bizony ezt nem mondtam neki, eszembe sem jutott. Szóval ilyenek is vannak. Ahogy csoportban többet van elkezdi megszokni a szabályokat szépen, de akkor is előfordulhatnak dolgok, és kipróbálhat dolgokat a másik gyerektől, szóval próbálj nyugodt lenni, amikor történik a dolog akkor reagálni, szüleiddel meg beszélj a határokról, és hagyd őket rászólni a gyerekre ha úgy érzik muszály.

Bocs ha hosszú lettem.

Ha most az a kérdésed, hogy hogyan kerülhetnéd el az ilyen

Én először is nem tartom jó módszernek, hogy a helyszínen hagyod a kislányt lökdösni, hogy majd otthon elmondod neki, hogy ez butaság- ezt ott a helyszínen kellett volna lerendezni. Nem nem jó lebutázni a gyereket sem idegen helyen, sem otthon. Erről szokjál le, mert nem helyes, hogy akár napokkal később is, de azt mondja magáról: buta voltam. Ez degradáló és frusztrációt okozhat.

A másik pedig, ha tényleg lökdösödőtt és nevetgélt, te pedig komolyabban nem léptél közbe, hogy megakadályozd, csak párszor rászóltál és tudomásul vetted, nem ért belőle, ne csodálkozz, hogy így elborult apád agya, mondjuk téged kellett volna megrángatnia, nem a két évest, ez igaz. Neked kellett volna rögtön a legelső alkalommal közbelépni és elvinni onnan a fiadat. Ezt tudod tenni, közbe lépni és nevelni a gyerekedet, ott a helyszínen. Például akár bocsánatkérésre is, amit apukád szeretett volna elérni talán, de közbeléptél. Nem tudom, hogy te odaállítottad e az unokahúgával szembe, hogy kérjen bocsánatot?