Lehetnek hullámvölgyek a dackorszakban? Nyugodt és heves periódusok.

Kislányom nem volt egészen két éves, amikor ütött, dobált. Volt, h csak a vakvilágba, volt, h célzottan vkihez vmit. Ütni még engem is megütött. Mindent próbáltam, aztán vhogyan abbamaradt. Azóta is töröm a fejem, mitől csöndesedhetett el benne ez a korszak, amit utólag a dac korszakának sejtek. (Persze ez idő alatt próbáltam "jobban" szeretni, törődni vele, rácsaptam a fenekére-kezére, de rájöttem, h csak rosszabb, így abbahagytam ezt, mondogattam, h mi jó, mi nem, mit szabad, mit nem, stb. Akkor ez teljesen hatástalannak bizonyult!) Utána kb. 5 hónapig szófogadó, nyugodt, kislány volt. 1-2 hete újra előjött belőle a vadóc: dobál, (egyenlőre) nem minket, hanem össze-vissza. Volt, h bepróbálkozott a pofonnal, de arra ugrok egyből, mert azt előzőleg is nagyon utáltam. Vad és kiszámíthatatlan: ha a kezébe adom az innivalóját, egy hirtelen mozdulattal már fejre is fordítja az üveget,és önti ki. Ha rajzolunk, egy idő után szerte szét dobálja, és sorolhatnám. Nem érdeklik a könyvei, nehezen köthető le a figyelme, stb.Mi lehet ez az egész? Van vkinek hasonló habitusú gyermeke? Mit tehetnék, h "kiűzzem" belőle a kis ördögöt? Ez megint dacolás? Ilyen ez a dackorszak, vagy én nem csinálok jól vmit? Nagyon várok reakciókat, köszi!