Dackorszakban lévő babák anyukái ti hogy bírjátok a hisztit?

Hát nehezen. :o)

Bár én a dackorszakot olyan két éves korra teszem (egyik gyerekemnél nagyon korán kezdődött, már másfél évesen mutatta az első jeleket), tehát inkább a kisgyerek szektorba tartozik.

Nekem az a tapasztalatom, hogy nagyon sokszor a hiszti azért robban ki, mert én nem értem meg pontosan, hogy mit szeretne, és "elbeszélünk egymás mellett".

Ha én türelmes vagyok, akkor a hiszti is kevesebb, mert jobban rá tudok hangolódni a gyerekeimre.

Tehát azt kell mondjam, hogy nagy részét mi generáljuk ennek, persze ennek ellenére hogy tudom, hogy így van, nálunk is van belőle bőven. :o)

Hiába, nem vagyunk tökéletesek...

pl.én nagyon kivagyok minden nap,minden órában.

Ma már annyira elszakadt a cérna hogy életembe elősör rácsaptam a fenekére egy nagyot.Reggeli öltözködésnél éppen be volt kakilva és kirántotta maa alól le a földre aztán össze-vissza nyulkált odalent aminek az eredménye könyékig kakis lett......áhh kivagyok.Mindez azért mert nem akart felöltözni.

2 éves a szép szóból nem ért ha felemelem a hangom nem foglalkozik vele...

Elég rossz evő,szóval már úgy kezdjük a napot hogy hiszti a reggelinél,aztán délelőtt úgy ahogy elvan na de ha főznöm kell megint hiszti mert nem vele foglalkozom.

Ebédnél kaja miatt hiszti,aludni egyedül nem alszik el(tudom ez az én hibám)

felkell megjön az apja megbolondul a gyerek érte,alig hagyja enni,akkor megint hisztizik.Délután udvar,játszótér alvan,eljátszunk.Be kell menni megint hiszti,fürdésnél elvan,vacsi megint hiszti akármit adok neki sajnos:(Lefekvésnél megint hisztizik mert ő nem akar elaludni 9 fél 10-kor....Na és ez megy minden álldott nap...tanácstalan vagyok.Ennyit egy gyerek állítom nem hisztizik egész nap mint ő.Lehet azért mert megkap mindent.De lehet hogy ilyen természetű már nem tudom.Verésnek meg nagyon nem vagyok a híve.Oké eddig is rácsaptam a kezére ha olyat csinált sokadjára is ha rászóltam,De a csupasz fenekére most először csaptam oda amit bánok nagyon:((Nagyon sírt meg megvolt sértődve rám:(((

21 hónapos és 3.5 évesek a gyerekeim.

Egyik hisztis, másik dacos. Nincs is ennél "szebb" gyerekkor. Viccet félretéve.

Én "átlépem" őket. Ha nekiállnak jelenetet rendezni, fogom magam és otthagyom őket. Közlöm, hogy ha befejezted, akkor kijöhetsz, bejöhetsz, visszajövök, stb.... A nagyobbik örjöng egy darabig, majd amikor befejezte, akkor közli, hogy anya végeztem...

Sokszor kivagyok amúgy, sokszor a hajam égnek áll, kedvem lenni kifutni a világból. Volt, hogy Sedatif pct, nyugtató teát, magnéziumot szedtem, nem sok eredménnyel.

Majd egyszer ez a korszak is lezárul, addigmeg kitartás:)