Számíthattok a nagyszülők segítségére, elvállalják a gyereket néha?

Hah, felnevelt két gyereket az enyém is... Minden hétvégén és minden nyáron VÉGIG a nagyszülőnél voltunk, mert valakinek dolgoznia is kellett. És a nagyszülőnek ez természetes volt, hoy segit a lányának.

Ő ezt miért felejti el??? Nekünk is dolgozni kell, nekünk is kéne a segitség.

"Egyébként nekünk se segitenek a helyben lakó szüleim" ez a válaszadó voltam.

Igen, valakinek dolgozni is kell, de nálunk a nagyszülők is dolgoznak, hiszen 47 és 52 évesen miért ne dolgoznának? Én úgy gondolom, ha már a gyerekeik felnőttek, akkor igazán minden joguk megvan hozzá, hogy a hétvégéikkel, szabadidejükkel, szabadságukkal ők maguk rendelkezzenek, és ne én. Ha vigyáznak az unokájukra, az szívesség a részükről és nem kötelesség. Kötelesség akkor volt, amikor a saját gyerekeik voltak kicsik. Nyilván ha tudják, hogy szükség van a segítségükre, akkor segítenek, ha tudnak, de sosem vártam, hogy ők igazodjanak hozzám, hiszen ha szívességet kérek, akkor nekem kell igazodni hozzájuk. Ez nem azt jelenti, hogy nem kérem meg őket sose, hogy vigyázzanak az unokára, apukám pl. heti rendszerességgel megteszi, amikor én nem érnék oda a bölcsibe a fiamért, de ha nem érne rá, akkor tudomásul venném, és keresnék valami más megoldást.

Mondjuk a kérdező anyukájának érdekes a hozzáállása, nem is nagyon értem, hogy miért probléma neki, hogy két szülő kényelmesen eltölt egy fél napot gyerek nélkül. Illetve értem, persze, ez valami idióta társadalmi elvárás, ami úgy látom, a mai napig tart, miszerint akinek kicsi gyereke van, az csak és kizárólag a kötelességeit teljesítse, és még ha lehetősége lenne is rá, akkor se gondoljon a saját szórakozására vagy kényelmére.

Nekünk szerencsénk van, mert bár messze lakunk mindkettőnk szüleitől és dolgoznak is, amikor csak tudnak, jönnek hozzánk vagy mi megyünk hozzájuk. Ráadásul az egyik nagyi hétközben tud jönni, a másik hétvégén.

Mindig megbeszéljük velük, hiszen mi is úgy vagyunk, hogy nekik is lehet, sőt kellene, hogy legyen, magán programjuk is. De nekik egyelőre az unoka a legjobb program. :-)

Nekem először rossz volt, mikor anyósom azt mondta, hogy menjek nyugodtan, intézzem az ügyeimet, jelentkezzem be a fodrászhoz, nekem is szükségem van erre. Aztán rájöttem, hogy csak jót akar, mert a GyED mellett sok önkéntes munkát is végzek és tényleg egyszerűbb egyedül hivatalos ügyet intézni, mint egy pici gyerekkel.

Szia!

Mi apámmal egy városban lakunk,a fiam 6 éves,1x aludt nála,

januárban a kicsivel kórházban voltunk,1 napra kellett volna a nagyobbra vigyáznia,de azt mondta nem ér rá,mert másnap arra a nyugdíjasoknak szóló buszos útra már befizetett:(,így a fiamat apa átvitte a barátnőmékhez,nekik nem esett nehezükre vigyázni rá,és elvinni az oviba!

A férjem szülei 240 km-re laknak tőlünk,oda 2 nyáron ment nyaralni a nagyobbik fiam,tavaly már nem akart nélkülünk ott maradni,idén,a nyári szünetben együtt lesznek náluk mindketten.

Egyébként mindig mindent egyedül oldunk meg,segítség nélkül.

Nekem nyugdíjasak a szüleim, viszonylag fiatalok (50 körüliek). Egy várossal odébb laknak, de 20 km-en belül. Van autójuk, kertesházuk, internetük, modernek és műveltek. Annak idején semmi segítségük nem volt, mindent nekik kellett megoldani. És most én emiatt szívok...

2 pici gyerekünk van a férjemmel, ő rengeteget dolgozik, én itthon vagyok a fiainkkal. Gyakran van, hogy szeretnék kettesben lenni a párommal, akár 1-2 órára, vagy egy éjszakára. Vagy csak én elmenni picit a városba, vásárolgatni, vagy egyedül pihenni otthon, egyedül főzőcskézni, rendberakni a lkaást de nyugodtan, lassan, közben filmeket, sorozatokat nézni DVD-ről, mint régen, gyermketelen éveim alatt. A szüleim pedig ezzel úgy vannak, hogy ha KELL valahova mennem (orvos, suli, ügyintézés) szó nélkül bevállalják a kicsiket, ez viszont 1-2 órás felügyelet, engem nyilván nem kapcsol ki, mert a dolgomat intézni megyek el itthonról. Maguktól soha, egyszer sem ajánlották fel, hogy menjél lányom, szórakozz egy picit, elviszem a gyerekeket, hadd szaladgáljanak vidéken a jó levegőn. Még egyszer mondom, semmi munkájuk nincs, csak a ház körüli teendők, és pár éve még igen szoros időbeosztás szerint éltek és dolgoztak mindketten, tehát tudják hogy kell az időt-energiát beosztani.

sosem mondták, de én érzem, hogy azért nem segítenek nekem, ha "csak" kikapcsolódni szeretnék, pihenni, mert anno ők se tehették ezt meg, mégis megvoltunk valahogy. Mintha azt gondolnák, nekem ez nem jár, minek vállaltam gyereket, ha rájuk testálom.

Kicsit gonoszan, de remélem az unokáik nem fognak nagyon ragaszkodni hozzájuk (látom őket együtt, nagy a szeretet, ezzel nincs is semmi gond) és ha majd a 7-8 éves fiúcskákat nem tudják rávenni, hogy menjenek már hozzájuk nyaralni, lehet leesik nekik, hogy ki kellett volna használni a fogékony éveket és azt, hogy fiatalon lettek nagyszülők, tudtak volna tevékeny időt fordítani a kicsikre.