Ha újszülöttkorban lett egy jelenleg 4,5 éves gyermek örökbefogadva, akkor az mennyire súlyos trauma számára, ha nem is tudja megfogalmazni, akkoris érzi valahogy, hogy őt veszteség érte?

A pszichológusok már bebizonyították, hogy a magzati korban átélt pozitív, vagy negatív élmények hatással vannak a későbbi életünkre. A magzat egyébként is nagyon együtt érez az anyukájával, átveszi a mama érzelmeit, tudja, ha az anyja szorong, és azt is érzi, ha boldog. Így az a gyerek, akit szeretettel vártak, az nagyobb önbizalommal indul neki az életnek, mint az, aki a pocakban azzal szembesült, hogy az anyukája a jövője miatt aggódik.

Az azonban szintén bizonyított tény, hogy az újszülöttnek a szeretet és a törődés a legfontosabb, és gyakorlatilag mindegy, hogy ezt a törődést kitől kapja meg. Nem fontos, hogy a szülőanya szeretgesse, a lényeg a szeretgetés tényén van. Így ha újszülött kora óta egy szerető családban nevelkedik, akkor az teljességgel megfelelő a számára.

Ami a konkrét esetet illeti, a kérdező nem írta, hogy beszéltek-e a kisgyereknek arról, hogy őt nem a vér szerinti anyukája neveli. Ha igen, akkor az is előfordulhat, hogy a kicsi egyszerűen nem érti a helyzetet, és ezért "rosszalkodik". Talán segítene, ha segítenének neki feldolgozni a hallottakat, mert lehet, hogy kérdezne ő, csak nem tudja megfogalmazni, hogy mit szeretne tudni. Természetes, hogy szeretni akarja a szülőanyját, de közben meg nem érti, miért nem ő neveli. Még nagyon kicsi, nem csoda, ha össze van zavarodva.

Szokott kérdezni a szülőanyjáról?

Azt ő érezheti, hogy az szülőanyukája sokat tipródott az ő sorsán a terhessége alatt. Sajnos ez egy nem tudatos dolog, tehát kezelni sem lesz egyszerű.

Az, hogy nem mutatja, hogy érdekelné az örökbefogadásának a története, az nem jelenti azt, hogy valóban nem is érdekli.

Érdemes lenne egy pszichológussal konzultálni, aki terápiaszerűen foglalkozna a kicsivel. Ha szorong, akkor nagy valószínűséggel segítségre van szüksége, és mivel a családja, ahol nevelkedik szereti, és mindenben mellette áll, ezért nagyon valószínű, hogy amiatt szorong, hogy örökbe lett fogadva. Azt viszont nem tudom, hogy az örökbefogadás ténye, amit nem tud feldolgozni, vagy a magzatkori traumák okozzák-e nála a szorongást, ezt csak a pszichológus tudná megmondani.

A dohányzás fizikailag károsítja a magzatot, a viselkedészavarok oka inkább az lehet, hogy az anyja nehezen engedte őt el, és sokat tipródott. De én azért nem zárnám ki azt sem, hogy a szorongás oka az örökbefogadás ténye. (Tehát az, hogy megtudta, hogy örökbe fogadták.)

Babának is nyugtalan volt? Mikor tudta meg, hogy hogyan került a családba? Mikor kezdődtek a viselkedészavarok, a szorongás, a körömrágás?