Legnagyobb kamaszkori trauma? És hogy tettétek túl magatokat rajta?
Velem az van, hogy elolvastam egy könyvet, és egyszerűen sakkban tart. A középső lány leukémiás volt, és azóta rengetegszer gondolok arra, hogy az én gyerekemmel is ez lesz. Tudom, hogy ez csak a könyvnek a hatása, és ellenben szerintem tudat alatt tudom, hogy nem lesz semmi baj, hiszen nálunk mindenki egészséges, hát még én, nagy sportoló létemre, sőt, pont az, hogy m extra jól állunk ebben az egészben, hiszen évente 1-2-szer vagyok beteg. Meg úgy eleve... tudom, hogy minden rendben lesz. És mert elolvastam egy könyvet... na, most mi lesz! Mindenki keveredhet bele ilyen bakikba, és tapasztalatnak jó volt, hogy Jodi Picoult egyik könyvét se olvassam el innentől kezdve, csak max. 20 év múlva. Ja, és ami a legrosszabb, hogy egy pillanatig gondoltam arra, hogy önként magamra vállalom ezt az egészet (a gyerekemnek). Nem tudom, miért, de ez a gondolat visszahúz, pedig mindenki mondja, hogy ez baromság, marhaság, és csak egy gondolat, ami befészkelte magát a fejembe. Mégis, valahogy mindig visszaránt.
Mit tegyek?
És nektek mi volt eddig a legrosszabb? És hogyan küzdöttétek le?
Én úgy akarok majd erről mesélni a gyerekeimnek, erről az egészről, hogy az első harc, amit saját magammal szemben nyertem meg. És mivel még nem rég csöppentem bele a "kamaszkorba", gondolom, lesz ez még rosszabb is. :)
válasza:nekem nincs időm olvasni suliidőben nyáron meg meleg van hozzá, de ha nézek valami filmet vagy sorozatot amiben tudok azonosulni a légkörrel akkor az elég mély benyomást tud tenni multkor volt a skins ilyen azóta nem is láttam hasonlót többieknek nem is beszélek erről mert az érzelmek buz|sak vagy mi a szösz
16/f
válasza:Én is olvastam ezt a könyvet, de azonkívül, hogy tetszett nem váltott ki belőlem semmit.
De más könyvek után, már éreztem azt, hogy nem bírom tovább az életem, én is a könyvbeli világban akarok élni és utána minden olyan rossz néhány napig. De aztán az érzés amit a könyv bált ki belőlem (akár irigység, boldogság vagy levertség és szomorúság az) néhány nap múlva halványul és végül, találok egy másik könyvet, vagy történik valami a saját életemben és minden megy tovább.
válasza:Elkezdtem rájönni, hogy a barátaim nem feltétlenül azok az emberek akikre szükségem van, vagy akik boldoggá tudnak tenni.
Megoldás: Megtanultam műmosolyogni és magammal is próbálom elhitetni, hogy arra az életre vágyok ami megvan nekem.
válasza:Legnagyobb trauma? Egy pedofil faszi... :D (viccen kívül)
Úgy tettem túl magam rajta, hogy mindig elképzeltem egy ládát, amibe "beleképzeltem" az emléket, és vagy porrá zúztam a ládát, vagy elhajítottam a fenébe. Ezzel 2 évig szórakoztam magamban, aztán elmúlt a sokk érzet.
20L
válasza: válasza:Édesanyám halála. 13 voltam akkor, a mai napig nem tettem teljesen túl magam rajta, inkább elfogadtam, hogy már nem lehet velem többé.
Ez az egyik olyan dolog, amit nem lehet feldolgozni, csak megszokni a hiányt.
válasza:Úgy hozzávetőleg 11-13 éves koromig tartott ez az időszak. Tudom, hogy egy ilyen korú emberről furán hangzik, amit most mondok, de szinte depressziós voltam... Akkor kerültem új iskolába, ahol teljesen más volt, mint vártam... Az osztálytársaim egyből megutáltak, mindig piszkáltak, mert nagyon érzékeny voltam (és vagyok is), nem egyszer eléggé durva módokon meg is sértettek, meg is aláztak... Nem voltak barátaim egyáltalán... Egyetlen barátom volt, ő is egy hónap után elkezdett piszkálni, pedig az volt az utolsó remény, amiben hittem, hogy végre valaki kedvel...
Nos ezen az segített, hogy találtam új barátokat. Ők valóban beleillenek a barát fogalmába, nagyon örülök, hogy ők vannak nekem. És hogy beláttam, hogy azh osztályomból ne akarjak kedvelni senkit, ha egyszer nem fogadnak be, akkor ne is várjam tőlük, hogy igaz barátok lesznek... És senkit sem kényszeríthetek arra, hogy szeressen. Az a barát, aki így fogad el és így kedvel, ahogy vagyok, a hibáimmal együtt. És még a hitem segített. Hinni abban, hogy Isten megsegít...
Felvettek a suliba, ahová nagyon akartam menni, ráadásul már a felvételin. Itthon úgy ítélték, nem lesz jó.
Sajnos tévedtek. Azóta is kísért.
Könyv? Sok volt, mert rengeteget olvasok gyerekkorom óta. Egyik legnagyobb sokkot a Hóvirág és titkos legyező okozta. Szétmart a fájdalom, bár az nem kamaszként volt. Kamaszként talán a Kereszteslovagok (Sienkievitz), rémálmaim voltak tőle.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!