Miért ilyen telhetetlen? Miért nem tud annak örülni, ami van?

Én a fenti példát így csinálnám:

Ha cukrot kér vacsi előtt, annyit mondanék, hogy nem kapsz. Sem vacsi után, sem előtt, és akkor örül a sajtos szendvicsnek.

(amúgy is cukor-ellenes vagyok)

Hát itt a gyerek a főnök és Ő nevel Téged,és nem fordítva.

Félsz a hisztitől,ezért mindent ráhagysz.Nem kéne.Mert később nagyon megbánod.

Szerintem ha van lehetőséged adj neki két választást, és akkor talán jól érzi magát, hogy valahol Ő dönthet.

Aztán időnként kihagyod a választást.

Úgy gondolom normális, de nagyon vigyázz, nehogy Ő legyen a főnök otthon, mert az nagy hiba lehet a jövőre nézve.

Ú jaj, én is voltam a cipődben... Hát nem lesz könnyű. Meg van kötve a kezed. Én kinyitottam a szám, és szóltam a szülőknek, hogy szarul vannak nevelve a gyerekeik. Nem örültek neki túlságosan, 4 hónap után haza is küldtek.

Egyébként a gyerkőc egy idő után rájön, hogy kinél mik a határok. Nálam is hamar megtanulták, hogy nem lehet mindent úgy, mint anyunál meg apunál.

Próbálj meg valahogy közeledni a gyerekhez, ha megkedvel, akkor már könnyebben fog szód fogadni, és jobb dolgod lesz vele.

Kitartás!

Előző vagyok: még az jutott eszembe, hogy lehet hogy rajtad vezeti le a dühét, hogy a szülei "lepasszolták" egy au-pairnek. Nem?

Az én vendégszüleim még akkor is rám bízták a gyereket, amikor ők ott voltak, csak nem akartak velük foglalkozni, a gyerekek meg ki voltak, hogy miért nem lehetnek anyuval/apuval, és eleinte emiatt is rám voltak mérgesek. :( Nehéz ügy.