Ha köhög, taknyos a gyermeked, akkor Ti is viszitek oviba a gyermeketeket?

Hát ez egy nehéz ügy, annál is inkább mert más -más szülő más -mást hall mélyről jövő ugatós köhögésnek meg taknyosságnak...van akinek ha már 2szer fújni kell a gyerek orrát már rohan vele az orvoshoz és van aki igen, totál betegen is beviszi.

Az én fiam is 2 hetente beteg mióta ovis. Ha azt várnám, mikor egyet se köhhent és tök száraz az orra akkor elmondom mennyit járna oviba: semennyit...

Ezt meg egy dolgozó anya hogy csinálhatná meg?

Én szerencsére most itthon vagyok a kisebbel akinek persze hazahoz minden félét az oviból, így meg tudom tenni hogy hetekig itthon van, de hadolgoznék, ezt nem csinálhatnám meg. A mi ovinkban ha lázas, hőemelkedéses, hasmenős-hányós akkor nem mehet. De egyébként igen.

Tehát kérdésem az hogy kinek kellene eldönteni hogy akkor mikor is mehet oviba a gyerek? Mert még a gyerekorvosok se látnak egyformának ugyanazt a gyereket, aki mondjuk kicsit köhög meg taknyos.

A legnagyobb baj az szerintem (legalábbis erre felénk), hogy amíg te ezreket költesz a gyógyszerre, hogy meggyógyuljon a sajátod, aztán utána viszed oviba/bölcsibe és ott tuti van legalább egy olyan gyerek, akivel nem törődnek a szülők és tényleg taknya-nyála egybefolyik, simán meg/visszafertőz mindenkit és kezdődik a mókuskerék előről. Ez elég szomorú.

Számomra egyértelmű, ha a gyerek ilyen mértékben beteg, akkor orvoshoz viszem és ha kell otthon maradok vele vagy megpróbálom valamilyen módon megoldani, hogy ne kelljen közösségbe vinnem. És ez nem arról szól, hogy valakit burokban kell tartani vagy sem, hanem arról, hogy némely szülő gondolkodhatott volna, amikor gyereket vállalt, hogy az bizony lesz, hogy beteg lesz és a gyógyszer mellett otthon kell vele maradni és még csak ez a legkevesebb...

Bocs, aki nem így gondolja, de nekem erről ez a véleményem.

És szerintem is, ez nem kifogás, hogy mert dolgozni kell menni!

Bocs, de ezt azért durva így kijelenteni. Vagy ha így van, akkor igazán elárulhatnád, hogyan csináljam. Ugyanis örülök annak jelenleg, hogy egyáltalán kaptam munkát így egyedülálló anyaként.

Elég érdekes és vitákat szító (de tök jogos és valós) téma ez sajnos. Én álltam azon az oldalon is, aki otthon van, mert nem dolgozik, "csak" tanul, gyerek meg a bölcsiben. Fél naposak voltunk és sosem vittem el betegen, sőt szégyelltem magam, mikor belázasodott bent és mentem érte. Mert bár tudtam, hogy jogosan vették őt is fel és nagyon sok dolgom volt a suliban vizsgaidőszakban, tényleg volt olyan napom, hogy semmit nem csináltam, mégis elvittem (egészségesen!!!) mert úgy voltam, minek zavarjam be őt, ha szeret menni, így legalább mindennel elkészülök és csak az övé vagyok délutánra. DE. Egyszer a popsija eléggé piros volt, és mivel amúgy is tanácsadásra vittem, megmutattam dokinak, aki szerint semmi baj, a fogzás miatt csípi a széklet vagy a pisi a pelusban, de a biztonság kedvéért kenegessem pár napig canestennel vékonyan, így elkerülök a gombás fertőzést. Vittem a bölcsibe, erre a gondozónő kiakadt, hogy hogy hozhatom így el, minden gyerek elkapja a gombáját! Hiába mondtam, hogy orvos szerint nem, jött a szöveggel, hogy "annak idején" nem lehetett ilyent csinálni, milyen felelőtlenség, stb. Viszont az egyik kislány (aki mindig a legmodernebb, legdivatosabb ruhába van öltöztetve, apuka öltönyben jár érte, anyuka 10-re viszi, tehát nemigen lehet kifogás az anyagi helyzet) zöld takonnyal az orrában is hetekig járt a bölcsibe fertőzni a többieket. És nekik nem szóltak, hogy "ilyet annak idején nem lehetett".

Most a kistesóval vagyok terhes, sulim sincs csak jövő szeptembertől, így kivettem a fiam a bölcsiből. Szeretném, ha mire kezdem a sulit ovis lenne, de egyértelmű, hogy nem viszem majd be betegen. Viszont ha dolgoznék, addig vinném, míg ő maga jól érzi magát (hiába csak taknyos, de egész nap nyomott és rossz a közérzete) én nem bírnék olyan állásban dolgozni, mindent beleadva, ahol kirúgnak azért, mert lelkiismeretes anya vagyok. Nagyon nehéz dolog, nagyon nagy szívás ez a mai helyzet, nálunk kisgyermekes anyukáknál rosszabb piaci helyzetben senki nincs :(

Vigasztaljon minket, hogy ha ezen túlleszünk, és a gyerek iskolás, semmi sem áll a karrier útjába :)

Teljesen jogos, amit írsz anyuka. Az ilyen gyerkőcöt otthon, vagy nagyszülőknél kellene tartani, míg meg nem gyógyul, de nincs ez máshogy felnőtt korban sem.

Ami viszont szégyenletes, az az, ha az anyuka otthon akar maradni a gyerekével, míg az meggyógyul, trükköznie kell, és magát betegszabira küldeni, mert különben szinte lófüttyöt se kap, abból meg nem lehet gyógyszerre költeni, vagy gyümölcsre, ételre..

A másik agy pobléma pedig az ovik, iskolák felelőtlensége.

Vannak, ahol képesek fél-egy napig fűtetlen, jéghideg díszteremben egy szál kisingben várakoztatni, ugráltatni a gyerekeket, mert műsorozniuk kell a tanári karnak..

A gyógyszerköltséggel ilyenkor kihez menjen reklamálni a szülő??