Kezdőoldal » Gyerekvállalás, nevelés » Kisgyerekek » Praktikák, tanácsok hisztire?

Praktikák, tanácsok hisztire?

Figyelt kérdés

Látom, sokaknak probléma! Nem is panaszkodni szeretnék, hisz aki benne van, úgyis tudja, miről beszélünk! Arra gondoltam, akinek jól bevált ötlete van "kicselezni" a kis dacoskodókat, osszuk meg egymással!

Az én kislányom januárban lesz két éves, és 3-4 hete kezdte, hogy semmi nem jó, ő pont nem azt akarja, mint én. Igen, tudom, hogy hagyjam már, ha nincs közönsége, majd abbahagyja. De vannak olyan helyzetek, hogy mit hagyjak rá? Például tegnap már jéggé volt fagyva, bekakilva a játszótéren, ő akkor sem akart hazajönni. Elindultam egyedül, ő vidáman integetett, hogy csak nyugodtan menjek! :-) Se szépen, se csúnyen nem lehet hatni, persze ilyenkor visszamegyek, felveszem, aztán hazáig cipelem, ő meg sír. Ha itthon hisztizik, ráhagyom, egy idő után valóban abbahagyja, de az sem biztos. Azt is nehéz nekem felmérni, hogy hol van a határa annak, hogyha ráhagyok valamit, akkor nem csorbul-e úgymond a tekintélyem? Szóval, hogy meddig mehetek el, anélkül, hogy ne használja ki, és vesse be legközelebb is. Például már kétszer eljátszotta, hogy ebéd után nem volt hajlandó aludni. Egy darabig üvöltött az ágyban, aztán dobálta magát, aztán átmászott, kiugrott. Jó, a végén kihoztam, mondtam, akkor nem kell aludni, de szépen játszál egyedül, mert anya most "nincs itt". Esetleg, ha bebújnék mellé, lehet, hogy elaludna, de akkor meg arra szokna rá? MIndig is arra törekedtem, hogy annyit, úgy nyújtsak neki, olyan szokásaink legyenek, amit hosszú távon, állandóan tudok biztosítani.

Bocsánat, ha hosszú voltam, szóval várom ötleteiteket, segítsünk egymásnak. Hisz lehet, hogy valakinél még nem volt ugyanaz a szituáció, amit a másikunk már sikeresen megoldott, akkor legalább felkészülve tudjuk várni!


2010. nov. 26. 09:18
 1/3 anonim ***** válasza:

én első körben igyekszem elkerülni, hogy odáig fajuljon, hogy fel kelljen kapni és cipelni. persze már volt rá példa... valahogy próbálom igéretessé tenni szmára a hazamenetelt.v mi nagyon jóó dologgal, amit szeret. pl. narancslevet csinálunk, stb. vagy kivisszzük a játszóra a kedvenc morzsi kutyát, és amikor morzsi már nagyon fázik, akkor haza kell menni, különben szegény kis morzsi megfzik és beteg lesz.... ilyesmi trükkökkel. ált .sikerül cselezni. ja és fontos, hogy nem úgy mondom, hogy na most megyünk s akkor megyünk, ahnem szólok előtte vagy 10 perccel, hoyg nemsoká megyünk, majd 5 perc múlva megint, hogy lassan készüljünk (ekkor persze jön a menetrendszerinti nem!), és amikor mondom hogy akkor most megyünk jó? akkor nem! és egyből valamelyik játék nagyon rdekes lesz, és muszáj rá felmenni....akkor azt még hagyom. és persze utána még egy msik játáék is...na azt már nem hagyom. megmondom hogy édesem, megbeszéltük, hogy megyünk, és anya hagyta hogy még felmenj a csúszdára. akkor most légyszíves legyél jó kislány és gyere. áált. ha épp nem nyűgös vmi miatt, pl már nagyon fáradt vagy foga jön épp, akkor ezt tolerálja. és nagyon figyelek, hogy ha vmire azt mondtam, hogy úgy lesz akkor az úgy is lesz, és tudja, nem érdemes szívózni. az esetek 90%-ban tudok úgy lavíropzni a fent említett módszerekkel, hogy mindenki nek meglegyen a maga igaza. azt hogy lehet elkerülni, hogy ne ő érezze magát mindig vesztesnek? hát mint írtam, néha még hadd mehessen fel a csúszádra akkor is amikor elvileg már nem lehet, csak azért ne ráncigákldl e, hogy neked legyen gazad mert azt mondtad, de utána már ne lehessen még egy kibúvó. tehát, ő is nyerjen kicsit, de végül mégis neked legyen igazad. a most indulunkba belefáér még egy csúszás. és akkor ezt behelyettesítheted hasonbló szitukba, pl. még egy mese, még egy mondóka, de nem több. stb. ha látod, hogy azért megy a hiszti mert épp fáradt stb, akkor sztem nyugodtan engedhetsz, de akkor hangsúlyozd ki hogy látom fáradt vagy már, vagy nem érzed jól magad, ezért .... és akkor itt elmondod, hogy vmit mit kértél és nem akart még sem kell megtenni, de legközelebb azért meg kell tenni. stb stb. szóval én ilyen megértő-diplomatikus alapokon vagyok ebben, a kellő következetességgel és határozottsggal. ritkán van hogy úgy behisztizik hogy nem lehet beszélni a fejével, de olyankor is ált. odajön, és nekem kell megvigasztalni... :) akkor megnyugszik az ölemben, kicsit megmossuk az arcát, megbeszéljük, aztán csinlunk vmi mást, nem azt miről szó volt és nem akarta, és utána már ált, hajlandó megtenni az adott dolgot. :)

de nem egyszerű. néha nagyon nagyra tud dagadni a fejem a hülyeségetől, főlg a rossz napokon, kinek nincs olyanja. midig arra gonddolok, hogy 1 év múlva , másfél év múlva talán már jobb lesz. :)

ja, nálunk még az is rossz, hogy nem tud beszélni, szerencsére ált. ki tudom találni, hgoyg mi baja, de néha azért hisztizk be, mert nem tudja közölni, mit akar. én meg nem tudom épp kitalálni. :S

23 hónapos múlt a kislányom

2010. nov. 26. 14:10
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/3 anonim ***** válasza:
ja, az alvásra nem írtam semmit. hát, mi eleve úgy alszunk, hogy melléfekszem a kanapéra, különben nem maradna ott. de ő már rég nem alszik a kiságyban. volt hogy nem akart aludni, én nem engedtem, megmondtam, aludni kell mert féradt vagy, két napig ment a hiszti ha kellett lefogtam...aztn rájött hogy tényleg fáradt és értelmetlen az ellenszegülés. :)
2010. nov. 26. 14:13
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/3 A kérdező kommentje:

Köszönöm, hogy ezeket leírtad! Egyetértek veled, én sem úgy csinálom, hogy derült égből villámcsapásként közlöm, hogy megyünk, és kész, punktum! Úgy vettem észre, hogy elég makacs, de legalább annyira engedékeny. Például egyik este már tényleg nagyon fáradt volt. Először nem akart fürdeni menni, aztán a nagy hab, meg a barátai látványa a vízben, meghozta a kedvét. Utána persze nem akart kijönni. Na, nagy nehezen mégis sikerült. Majd az ágyban ugrált (ő már másfél éves kora óta nagy ágyban alszik), meztelenül, nem akart se pelust, se semmit felvenni. Óriási nyugalommal bíztattam, (a férjemet ki is küldtem, mert nem az a típus, de mégis majd felrobbant már ő is tőle) szóval nagy nagy türelemmel meséltem, simogattam, nagy nehezen sikerült. De közben üvöltött, jöttek a könnyei. És mellette meg már szépen csinálta a dolgokat...

Ja! Azt is szeretem, mikor kérdezem tőle, hogy anya ilyenkor annyira szomorú, szereted, ha anya szomorú? És ő:"aha!". :-)

Köszi, hogy megosztottad, várjuk még mások véleményét is!!

2010. nov. 27. 08:25

Kapcsolódó kérdések:




Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!