Jogosan esett rosszul amit a testverem muvelt a gyerekemmel, vagy csak a hormonok jatszanak velem?

Amit leírtál, a testvérednek az a viselkedése egyértelműen arra irányult, hogy a saját gyerekét féltékennyé tegye. Ennek a nagyon hülye játéknak a te gyereked az áldozata, hiszen ő nem érti az egészet, csak annyit, hogy a nénikéje azt játssza, mintha ő volna az anyja. Ez a te kicsidet megzavarja, nem érti, még kicsi is hozzá, hogy egyből túltegye magát az idióta játékon. Egy kétéves még nincs azon a szinten, hogy felfogja, ez csak játék.

(És akkor mi lesz a kicsiddel, ha a féltékennyé tett nagyobb unokatesója mérgében egyszer jól megveri? Hatévesnél simán bejöhet egy dühroham ilyen ingerlésre.)

NE ENGEDD! Mondd meg kereken, hogy ezt buta és értelmetlen játéknak látod, és megtiltod, hogy a gyerekeddel ezt csinálja.

(Szeretheti bárki a más gyerekét, de azért nem kell úgy tenni, mintha az anyja volna. )

Én azt gondolom, hogy alapjáraton nem lenne azzal gond, hogy szereti a gyereked és drágàmnak hívja, stb, de az, hogy azt játszák, hogy a tesód az anyja, azért az kicsit meredek. Rád nézve is tiszteletlenség. Na meg az is egyértelmű, hogy ez a nagy szeretet nem konkrétan a te gyerekednek szól, hanem őt csak egy bábúnak használja ehhez a szerepjátékhoz, amivel vagy téged akar b*szogatni vagy a saját gyerekét. Ezt én sem hagynám szó nélkül a helyedben, mert nehogy már az én gyerekemet használja fel az agyament dolgaihoz.

Nagyon sajnálom az unokaöcséd is, nagyon rossz lehet neki. Nekem apám volt hasonló eset, igaz, már felnőtt korunkban. Mindig azzal dicsekedett másoknak, hogy az unokahugai milyen egyetemeket fejeztek be, mennyire intelligensek, ha találkozott velük mindig megölelte őket, nekem meg még annyit se mondott soha életében, hogy "kislányom" meg még a ballagásomra se jött el. Ezeket felnőttként is nehéz volt megélni, nemhogy egy 6 éves gyereknek. Az nagyon jó és becsülendő, hogy te szereted és foglalkozol vele, de nagyon igazad van abban, hogy az anyai szeretetet nem tudja senki pótolni.

Azt lehet tudni, hogy a tesódnak mi baja van a fiával? Miért rossz a kapcsolatuk? Esetleg nem várt gyerek? A gyerek apjával rosszban vannak és a gyerekben is apját látja? Vagy csak nem olyan a kisfiú, mint amilyennek annó az anyja elképzelte? Valahol itt lesz a kutya elásva... Ha belátná a tesód, hogy ez nagyon nem oké akkor egy pszichológus biztos tudna neki segíteni és megtalálnák a probléma forrását.