Rossz szülő vagyok, ha nem tudok játszani a gyerekemmel?

Nem vagy rossz szülő. Vannak, akik eredetileg meg vannak áldva azzal a tulajdonsággal, hogy képesek leereszkedni egy gyerek világához. Ezeknek az embereknek egy kis részük még gyerekben maradt meg, ehhez kicsit kell ez a bohókás személyiség, nincs gond azzal, ha benned nincs meg.

Később jobb lesz, amikor már kezdi kapizsgálni a gyerek a dolgokat, lehet vele társasozni, kártyázni, kirándulni. Beindul a fantáziája, kérdezgetni fog sokat. Egyszercsak azon kapod majd magad, hogy két lábon járó wikipédia vagy. Most még tőled várja a szórakoztatást, így nehéz. De majd cseréltek hamarosan :D

Emiatt le leszek pontozva, mert bűntudatot keltek egyesek szerint. Úgy, hogy én ilyen szülőkkel nőttem fel, akik nem játszottak velem, igenis azt mondom, hogy ez az egyik, ami rossz szülővé tesz. Nekem csak nagymamámról van emlékem aki játszik velünk. Ezen kívül mindig irigykedve jártam azokhoz a barátaimhoz, akiknek jófej szülei voltak, akik benne voltak mindenben.

És nem, a házi munkába bevonás nem helyettesíti a játékkal töltött minőségi időt. A gyereknek az a minőségi idő, amit ő annak él meg, amibe belefeledkezve veled játszik. Ha ez nincs meg, nem a minőségi időhöz kapcsolódó szeretettankot fogja tölteni.

Szerintem nincs ezzel baj...nekwm majdnem 2 éves a nagyobbik, 7hetes a pici. Nincs időm leulni játszani, de attól még együtt vagyunk, míg szoptatom a kicsit, olvasunk együtt, vagy beszélgetünk, bevonom a főzésbe, mosásba, neki az ugyanúgy játék, hogy pakolgatja a krumplit egyik edenybol a másikba, mint a legózás. Néha zongorázik, estünk is, mostanában sokat eneklunk, mondokazunk együtt. Igyekszem figyelni rá akkor is, mikor mást csinálok, pl van egy játékunk, a "kivi", ezt teregetés és száraz ruha elpakolas közben szoktam bevetni, hogy közben dobáljuk egymásnak a plüss kivit és vissza kell hozni ha elgurult...

Én is észrevettem magamon, hogy szívesebben rajzolok, olvasok a gyerekkel, mint legozok, nekem sincs nagy fantáziám. Az apjának ez könnyebben megy, o mindig olyanokat kitalál, hogy csak nézek, elvaltoztatja a hangját, meg ilyenek. De ez nem baj szerintem, hogy masmilyenek vagytok. Lehet, hogy lesz idő, amikor emiatt az apuka jobb szülőnek fog tűnni a szemében, de ez életkor szerint változik. Lehet veled meg kamaszkent fog tudni jobban elbeszelgetni....

Ha a fiam kérne, menjek vele játszani, építeni, mennék, ha tudok.... Mikor kisebb volt, kérte is, most már eljatszik egyedül is... De én csinálnék problémát belőle, hogy nem vagyok kreatív, a gyereket szerintem kevésbé zavarja, mint téged.

Szerintem találj valami olyan játék tevékenységet, amit te is szeretsz.

Én is 2,5 évessel vagyok itthon, és nem minden játékába tudok bekapcsolódni. A szerepjátékokhoz semmi kreativitásom, a kézműves dolgokhoz (rajzolás, vágás-ragasztás, stb.) sosem volt érzekem, nem is szeretem. A kinti tevékenységek mindig is untattak. DE!! nagyon szeretem a puzzle-t, párosító feladatokat (pl.kösd össze, keresd meg a párját/árnyékát/különbséget a képen stb.) és a társasjátékokat. Főleg ezeket szoktuk játszani közösen a kislányommal. Ezeket viszont mindennap.

Persze viszem játszótérre is, de ott mindig rábeszélem a hintázásra, homokozásra, hogy ne kelljen állandóan futkározni utána.