Nem felháborító, hogy egyes szülők ilyenkor is az állatokat hibáztatják?

Én meg inkább azt látom, hogy minden és mindenki hibás, de a kutya az nem!

Évekig voltak mentett kutyáim, de már pl.ezért sem, mert a mai hozzá állás a kutyákhoz beteges! Imádom, szeretem őket,de a gyerekem mindig fontosabb lesz.

Az én gyerekemet úgy harapta meg egy kutya, hogy megsimizte. Óvatosan.

Nyilván volt vmi traumája a kutyának, de van ilyen is, nem cssk idióta agresszor gyereknek kap oda a kutya.

Az én gyerekemre is ugrott sokszor a macskánk, és fellökte, olyan karatemozdulatokat tudott, mint a vicces videókban.. várta kanyarban és bumm. Nagyokat röhögtünk, a gyerek is.

Elvakult vagy kutyás válaszoló.. vannak idős, demens, idegrendszeri/pszichés problémás kutyák(nyilván egyikről sem tehetnek, de a gazdáik sem!). És vannak nevelési hiányosságok miatt problémás kutyák.

Gyerekekből is van mindenféle. Az enyém iszonyú rendes minden állattal, de neki is voltak olyanjai, hogy megölelné a kutyát/macskát, és figyelmenkívül hagyta, hogy én megtiltottam, el kellett kapnom. Ezt nem szeretik az állatok, de tudom, sokan szájon is puszilják a kutyájukat/macskájukat.. Egy gyereknek és egy kutyának(pl kicsinek!) sem nevelésbeli hiányossága van, amiért nem minden alkalommal fogad szót, hanem egyszerűen KICSI. Fejletlen hozzá az önkontrollja, hogy mindent 100/100x betartson. Pár év nevelés(kutyák gyorsabban nőnek) és mindkettő képes lesz normálisan viselkedni, de még felnőtteknél sem 100/100 az arány. A kutya potenciálisan veszélyes, ezért én is osztom a véleményt, a gyerektől távol kell tartani akkor, ha nincsenek szoros felügyelet alatt. Szocializáció szempontjából mindkettőnek fontos az ismeretszerzés, de mindig résen kell lenni, hogy a felnőtt elkaphassa a gyereket, ha az bántaná az állatot, vagy fordítva. Egy kutya hatalmas sérülést tud okozni, főleg egy közép vagy nagytestű. Egy kicsi kisebbet, de ott is résen kell lenni, mindkettő érdekében. Egyikben sem lehet teljesen megbízni, bármilyen körülmény lehet, és rámegy az élete a gyereknek meg az állatnak is.

Amúgy a gyökér szülők szokták hibáztatni az állatot, ha a gyerek durva vele, van sok ostoba felnőtt ember, ez nem újdonság. A legtöbb szülő a mi környékünkön nagyon rendesen nevel, de nekünk is volt ismerős, aki szerint a vizslája "csak úgy" kapkodta a gyereket, és egyszer nem szólt volna rá, mikor a gyereke belerúgott, meghúzta a fülét. Szóltam, de nem érdekelte őket(velük megszakítottam a kapcsolatot).. sőt, pedagógusról is tudok, akinek a gyereke féltékeny volt a kutyájukra és ezért sokat bántotta, ha elfordultak, már nagyként 7 évesen. Ott tudták a szülők, de se kutyától, se gyerektől nem akartak megválni, kutyabolondok voltak, úgyhogy próbáltak mindent látni, de nyilván ez kivitelezhetetlen volt. Velük se tudom, mi lett. Sok ilyen van, nemnormális és normálisnak látszó embernél is.