Hogy szokjak le arról, hogy hasonlítgatom a gyerekem?

Ha ezeket észreveszed magadon abban a pillanatban, akkor legyen egy leállító szavad magadnak. És próbálj arra koncentrálni, amiben a te gyeked jó. Illetve magához hasonlítsd - múlt hónapban minden ilyenen kiborult volna, de milyen jó, hogy fejlődött annyit, hogy csak a harmadik után borul ki. Ilyesmire gondolok.

Önismereti naplóirás - vannak vezetettek (pl itt találsz [link] ) vagy csak simán te kezdesz naplót írni, magadnak, kicsi énednek, jövőbeli énednek, valakinek, képzelt ismerősnek, gyerekednek stb - mindnek van létjogosultsága.

Én is csinálom, de engem nem zavar. Még külön táblázat is van szülőknek hasonlítgatásra, nem baj az, ha fontos a tudás és az ismeret, hogy legyen rálátásod életed legfontosabb dolgára(gyerek).

Nem hiba hogy többet akarsz tudni és aggódsz érte, ha pedig lemaradna fejlesztenéd. Ez normális.

Inkább a mércén kellene változtatni, mert olyanokon kár aggódni, hogy ma nem ette meg a karfiolt, mint tegnap:) szerintem ezeket lehet realizálni, főleg, ha összeírod a jót, rosszat és sokat beszélgetsz más anyukákkal akik garantáltan panaszkodni fognak, így fogod látni, hogy az idealizált többi gyerek sem hibátlan. Én imádtam panaszokat hallgatni a többiek gyerekeiről(és sikereket is, főleg ha a gyerekemnek már ment). Ha meg nem ment még valami pnaszkodtam én is. Bár az én gyerekem problémás volt, szóval nem a semmin aggódtam, de az is nyugtatta a lelkem, hogy kerestem a lehetséges megoldást a problémára, tettem valamit.

Szerintem érdemes ilyen butaságoknál megoldani a helyzetet, pl csinálsz új receptet(karfiolfasírt), és máris múlik a szorongás

Nekem online elérhető anyagokkal is egy csomót sikerült fejlődni ilyenekben. Észreveszem magam és visszaveszem a tudatos kontrollt.

Amíg itthon voltam, tudtam ezzel foglalkozni, munka mellett biztos nehezebb, de szerintem érdemes kiszorítani rá az időt.