Hogy lehet családi összetartásra, szeretetre, családi értékekre tanítani a gyerekeket, ha nekünk nincs ilyen családunk?

Nálunk ugyan nem a viselkedés problémás, de elhunyt a család számos tagja, már emiatt nincs ilyesmi.

Saját kis rituáléink vannak. Ezeket majd ők továbbadják a gyerekeiknek, ha szeretnék. Mást nem tudunk tenni, nem tudok nekik nagymamát adni, ha már nincs. De ettől még taníthatom őket arra, hogy fontos a családunk, akkor is, ha picike.

Ez jo kerdes.

En meg rosszabb helyzetben vagyok, egyedul nevelem, az apai reszrol nulla a kapcsolat, soha nem lattunk onnan senkit, az apja is evi 2-3 szor latja.

Az en csaladom, rokonokat 30 eve nem lattam, tesommal 10 eve nem beszelunk. Ugyhogy az enyemnek konkretan nulla rokoni es nulla csaladi kapcsolat 😏

Nagyon sajnalom ot.

Nem kell csalad, hogy erezze ezt. Ti egyutt vagytok a csalad. Szeressetek, unnepkor legyetek sokat egyutt, alkossatok hagyomanyokat.

Mi is csak harman vagyunk, evente 1x ket unnep kozott talalkozunk egy csaladdal akik a barataink.

Anya(en oldalam) nem tartjuk a kapcsolatot senkivel sem..

Apai oldalrol lennenek rokonok de ok allandoan erzelmileg es anyagilag akarnak lehuzni minket.

Ti adjátok meg neki a családi szeretet és összetartás érzését, ennyi.

Nálunk is nagyon pici a tág család és bár itt van szeretet, én is irigylem a nagy népes családokat fiatal nagyszülőkkel, rengeteg unokatesóval. Ettől függetlenül én azt gondolom, hogy az alap értékeket tőlünk látják és tanulják a gyerekek, hiszen velünk élnek. Hogy hogy beszélünk egymással, hogy kezelünk problémákat, stb.

Ne haragudj, de ők nem a gyereked családtagjai.. ők a rokonok. A család te, a férjed, meg a gyerek(ek).

Vannak ilyen, meg olyan rokonok, inkább azt kellene megtanítani, hogy nem nagyon tartoznak hozzájuk, mindenki bogaras, vannak hülyék, szelektálni kell és velük kapcsolatot ápolni, mint egy ismerőssel, vagy akár elvágni a szálat.

Nálunk is hasonló a helyzet. Mindketten mérgező családból jövünk csak más-más módon.

Nincs nagy cirkusz nálunk (már), de mégsincs meg az az őszinte közeli szeretetkapcsolat semerre. Valahogy eltávolodtam anyukámtól is, pedig nincs köztünk harag. Segít is vigyázni a gyerekre vagy bármiben, ha kérem, mégis van egy fal köztünk. Nem tudom megfogalmazni mi ez, és hogy mivel lehetne ezt lebontani.

Anyósommal is tartjuk a kapcsolatot, pedig ő csúnyán megsértett sokszor a múltban, de amióta egyedül van, már moderálja magát, de sajnos elfelejteni és megbocsátani nem tudom ezeket neki. A gyerekkel jó viszonya van, de én nem bízom benne.

Testvéremmel csak simán évente 3-4x találkozunk, pedig jóban lennénk, de nem ér rá soha, neki is 2 gyereke van.

Azon vagyok, hogy mi alakítsunk ki egy olyan légkört, ami az első kis szikra lehet ahhoz, hogy egyszer ilyen családunk legyen. Ha jól csináljuk, lehet, hogy már az unokáinkkal ilyen lesz, vagy a dédunokáinkkal vagy csak az utánunk jövő generáció élvezheti az előnyét, mert bennük már nem lesznek meg ezek a transzgenerációs sérelmek.

Ezért fontos hogy magunkkal is foglalkozzunk, mert önmagunkat is gyógyítani kell ahhoz, hogy aztán jól tudjunk szeretni.

A