A testvérek általában összetartanak, az unokatestvérek már nem?

Nálunk még a másod-unokatestvérek is összetartanak.

Minden év karácsonyán, húsvétkor és augusztus 20 körül, tanévkezdés előtt hatalmas családi összejövetel a nővérem házában. Ha mindenki eljön, akkor

30-40-en is vagyunk, beszámítva a házastársakat.

"Végülis ez érthető így"

Akkor miért kérdés a kérdés? Persze. Természetesen. A testvérek között szorosabb a viszony, ezért jobban összetartanak, az unokatesók meg már kevésbé, a másodunokatesók meg sokszor nem is ismerik egymást. (Bár mondjuk nálunk volt olyan - még hozzá elég hosszú - időszak, amikor a másodunokatesóimmal szorosabb volt a kapcsolat, mint az unokatesóimmal.)

Ez sok mindentől függ: mekkora a család, ki hol lakik?

Mi pl 4-en vagyunk unokatestvérek, 3 különböző országban.

Meg nagyban múlik a szülőkön, nagyszülőkön, hogy szerveznek-e összejöveteleket.

A férjem családja és az én családom “két véglet”:

Sem az édesapám, sem az édesanyám nem beszél a saját testvéreivel, így az unokatesókkal is megszakadt már a kapcsolat. Felnőttek vagyunk, így leginkább rajtunk múlik már, és bár gyerekkorunkban sok időt töltöttünk együtt, mégsem igényeljük annyira egymás társaságát, hogy egy fűszálat is keresztbetegyünk érte. Nagyon másmilyen emberek lettünk, más életvitellel, más prioritásokkal. Ez egyébként a testvéreimre igaz, mégis velük van egy annyira szoros kapocs, hogy azt nem tudom elképzelni, hogy velük megszakadjon a beszélő viszonyom.

A férjemnek ezzel szemben egy mesébe illően összetartó családja van, a mai napig nagy unokatesós karácsonyi ünneplésekkel (már bérelt szálláson, mert egy családi háznak sincs ekkora befogadóképessége), közös nyaralással. Szerintem ez szép és tiszteletreméltó, de itt nagyon hasonlóak az értékrendek, nincsenek nagy szakadékok, hasonlóak a gondolkodásmódok. Emiatt tényleg kivitelezhető, hogy kisebb-nagyobb súrlódások mellett is az emberek jól kijöjjenek, és őszintén kíváncsiak legyenek a többiekre. Azt nem igazán tudom, hogy ez meddig fenntartható ilyen mértékben, mert már most is nehéz, a kb. 30 fős összejöveteleket megszervezni, és egyre többen vagyunk házasok, családosak, de egyelőre igény van rá.

Hát nem tudom.

Nekem a saját tapasztalatom az, hogy nem csak az öcsémmel, de az unokatesóinkkal és kajak nagyon összetartóak vagyunk.

Én ezzel nagyon szerencsésnek is érzem magunkat.

Nekem az unokatesóimmal pozitív tapasztalataim vannak ezen a téren, viszont keresztszüleink az már más téma...