Hogy kezelitek, ha a gyereketeket zavarja, hogy a "szegényebbek" közé tartozik?

Én ilyen családban nőttem fel. Mindig volt étel az asztalon, de ez sokszor tényleg a legolcsóbb párizsiban és vizes zsemlében merült ki. Anyukám nézte, ellenőrizte, hogy hányszor és hogy mosok hajat, ne használjam el a sampont akkor sem, ha tiniként nyilvánvalóan nagyon zsíros volt a bőröm, így a hajam is és így kellett iskolába járnom. Mindig mindenből nekem volt a leggagyibb, váltás ruhám alig volt, 2-3 naponta már kellett magamnak fehérneműt mosni, mert nem volt. Az osztálytársnőim már rég melltartót hordtak, nekem még topom, de trikóm sem volt sosem, télen fagyoskodtam, mert egyszerűen nem volt pénz annyi réteg ruhát venni, mert hadd ne mondjam milyen érzés test órán úgy levetkőzni, hogy rajtam kívül már mindenki melltartóban van. Volt ruhám, de mivel vidékről zötykölődtem be busszal, ezért lett volna igényem vastag zoknira, trikóra, de nem kaptam. Általános higiénés dolgok is mindig minimálon voltak, például mikor elkezdtem menstruálni, úgy kellett kérvényt beadnom, hogy kaphassak éjszakai betétet, mert az istennek nem tudom úgy berakni a normált, hogy ne legyen itt vagy ott véres, majd apám vett nekem egy csomaggal (qrva megalázó volt), majd hónapokig nem kaptam újat, osszam be. És ez az élet minden területén igaz volt. Mindent beosztással kellett, azt is, amit nyilván nem tudsz. Egész gyerekkoromban azt hallgattam, hogy nincs pénz. Minden egyes nap. Nem is álmodozhattam semmilyen közös programról osztálytársakkal, mert túl nagy volt az anyagi különbség. Jártunk ugyan nyaralni minden évben, gyakorlatilag szüleim egész évben erre az egy hétre kuporgattak, hogy aztán nyaraláson hallgasd azt, amit amúgy egész évben: nincs pénz.

Rohadtul Rühelltem. Nem neheztelek rájuk, ez volt nyilván, én amúgy is véletlenül születtem, "baleset vagyok", ha úgy tetszik, fontolgatták az abortuszt, így én szó szerint nekik köszönhetem az életem. De felnőttként iszonyatosan kompenzálok, olyan végzettségem lett, amivel rengeteg pénzt lehet keresni, állandóan további képzéseket végzek, hogy még többet fejlődjek, még biztosabb legyen minden. Felnőttként már egyáltalán nincs olyan, hogy valamire nem telik, éppen ellenkezőleg - mindig mindenre fussa, és sokszor úgy kell figyelmeztetnem magam, hogy nem kell elverni a pénzt, ha nincs valamire szükség (szerencsére a sváb vér azért dolgozik). Soha nem akarom azt mondani a gyerekemnek, hogy valamire nem telik, pláne ha pár ezer forintos dologról van szó, nem a karibi nyaralásról.

A Görögországot egy példának írtam. Manapság amikor a belföldi nyaralás ára megnőtt vannak, hogy akcióban olcsóbb egy egy külföldi helyen nyaralni.

Amit mondtam példat az az én gyerekkoromban úgy hangzott el unokaöcsémtől, hogy ők csórók, mert "csak" horvátba mennek nyaralni nem úgy mint a Pistike családja usába. Arra akartam ravilágítani, hogy ha ezen reklamál egy gyerek, hogy nem minden évben van nyaralás, vagy nem mondjuk Japán, Hawai meg ilyen helyek hanem a Balaton vagy Horvátország stb attól még az nem lekicsinylő. Ahogy többen írták rajtam kívül meg kell tanulni értekelni és a pénzügyi kultúrát, értékeket is meg kell tanulni.

Na amit a nintendós családról írt a 17-es az baromi gyakori sajnos.

Azt kell vele meg értetni, hogy a belső gazdagság sokkal többet ér holmi ruháknál, kütyüknél.

Egyébként felháborító, attól, hogy nincs márkás cucca ő már nem is boldog? Aki meg ilyenért piszkálja a másikat az egy jó nagy barom. Bocsánat. És nem magától csúfolódnak ám a gyerekek. Ha otthon meg tanítanák őket, hogy ezért sosem bántjuk a másikat, az tök jó lenne.

Őszintén, értelmes felnőttként te sem nézel le mást, mert nem telik rá neki,nem? Remélem változik a világ majd ilyen téren is, mert tényleg nagyon el szomorító, hogy hova tartunk...

#21 szomorúan olvastam a kommented. Tényleg az ember lassan sírva fakad, hogy milyen körülmények vannak.

És ez is a baj, hogy az egyik nyaralni megy a mittudomen milyen szigetekre, a másiknak meg az alapvető sincs meg. Akkor erről ki tehet amúgy?

Nekem is volt egy nagyon gazdag osztalytarsam, sajnos mi nem éltünk túl fényesen akkoriban.

Mégis nagyon jól meg értettük egymást, szerencsére őt nagyon jól nevelték. Pedig sokszor szégyelltem ahogyan éltünk.

Szerintem nem az utazások, meg a Jordan cipők fedik a témát, hanem, a gyerek sportoltatása pl,egészségügyi dolgok, tb alapon kb semmi sincs. Ide tartozik a szemészet, szemüveg,egyéb, bármi olyan egészségügyi dolog, ami kialakulhat egy gyereknél, sajnos a szakrendelések kb semmit se érnek. Nevtan helyett magán pszichológus, magántanár, otthnra számítógép, szerintem már alap.

Normális vitaminok, rendszeresen, megfelelő táplálkozás, és ne hagyjuk ki a táboroztatást, amik szintén százezres nagyságrendre rúghatnak.

Szerintem sokkal nehezebb a mai világban megélni a szerényebb életkörülményeket, mint régebben, mert nezebb boldogulni, semmi normális szolglátatást nem kapunk meg ingyen, kevesebb a szakember minden szinten, és őket meg kell fizetni.