Ha nem szeretne gyereket egy ember, - nő, vagy férfi- akkor mi az indoka ennek?

Bennem akkor kérdőjeleződött meg igazán a gyerekvállalás, mikor a környezetemben egyre több helyen lett gyerek. Ismerős, baráti családokban. És én ezt az életet nem tartom vonzónak. Sőt, gyakran hálát adtam hazafelé, hogy nekem nem kell így élnem. És ez nem egy család, ahol pl. sérült gyerek van. Ezek teljesen egészséges gyerekek és normális, középosztálybeli, tanult szülők. A gyerekek mellett alig lehet beszélgetni, folyamatosan ugrani kell, ha követelnek valamit, állandó a hiszti, a kiabálás... Nem 2 éves gyerekek, hanem már nagyobbak. Nem tudom, gyerekkoromban hozzánk is jöttek a szüleim barátai és hozták a velem korú gyereküket. Kaptunk egy szobát, ott voltunk mi, együtt legóztunk, meg kitaláltunk más játékokat. Időnként ránknéztek, hogy minden rendben-e, de nem szedtük szét a házat és nem üörögtem anyám fején egész idő alatt. Időnként megmutattuk a felnőtteknek, amit építettünk vagy rajzoltunk, de valahogy képesek voltunk önállóságra - persze a magunk szintjén.

Valahogy a mostani gyerekkor már nem ugyanaz, mint régen. Mintha mindegyik figyelemzavaros, figyelemhiányos, egoista és hiperaktív lenne. Ennek nem tudom, hogy mi az oka. Nem gondolom, hogy a szüleink jobban tudtak nevelni vagy ilyesmi...

Én nem gondolkodtam ezen soha. Sőt, 23 évesen kimentem Angliába au-pairnek, na ott eldöntöttem, hogy nem lesz soha gyerekem. Az a sok elkényeztetett, undok kis úri gyerek! Hát én semmi szeretni valót nem találtam bennük.

Nyilván más, ha a te gyereked. Én 29 évesen gondoltam meg magam, de akkorra már volt férjem és volt lakásom. Csak úgy bele a vakvilágba nem szültem volna, lehet, hogy talán soha.

Én alapvetően azt látom magam körül, hogy akinek nincs gyereke, annak egyszerűen csak így alakult az élete, egészségügyi probléma, vagy nem találta meg a társát. Elég kevesen döntenek így tudatosan. Akármennyire is lemondás a gyerek, azért csak ez az élet értelme.

Van egy elvált férfi barátom. Ő már nem akar még egyszer családot alapítani. 40-es gyermektelen nőkkel ismerkedne. Más gyerekével nem akar kínlódni. Elég önző felfogás, és mindig megjárja. Mert persze, hogy a csaj azt mondja első randin, hogy ő nem akar gyereket. De amikor pár hónap randizás után felfogják a csajok, hogy ő ezt teljesen komolyan és véglegesen gondolja, akkor mindegyik lelép.

A mai világban sokan tudatosan döntenek így. Régen meg azért vállalt mindenki aki tehette, mert más utat nem látott, alapból a csordaszellem az mindent felülír. Az élet értelme nem a gyerek, hanem az, amit te adsz neki. Ez lehet nagyon sok minden más is. Attól, hogy van valakinek gyereke, lehet totálisan értelmetlen az élete, sok ilyet látni.

Előző, az hogy te meggondoltad magad, az nem jelenti azt, hogy mindenki ugyanígy teszi.

Az én környezetemben a tudatosan gyerekmentes párok tartanak ki a legjobban egymás mellett szeretetben, békességben. A gyerekesek mind elváltak már vagy válófélben vannak. Csak ugye meg kell találni a megfelelő személyt, akinek hasonlóak az elképzelései. Az a baj,hogy rengeteg pasi azért megy bele csak a gyerekvállalásba, mert a nő hisztizik és utána csodálkozik az anyuka, hogy a gyerekkel nem foglalkozik és lelép egy idő után.

Szerintem rengeteg pasi nem akar őszintén gyereket, de sok nő sem és ezzel semmi gond nincs. Csak megfelelően kell párt választani és nem engedni a társadalmi nyomásnak,mert rossz vége lesz

25-ös, az én baráti körömben meg sok pár azért ment szét, mert a nőnek nem lehetett gyereke.

Hogy a gyermekvállalás felőrli az idegeket, azzal nem árt tisztában lenni. Sok pasi valóban nem áll erre készen, mert önző, gyermeteg emberek. Jól kell párt választani.