2 éves gyereket, ha nem dolgozik mindkét szülő, akkor érdemes bölcsibe íratni, hogy könnyebben szocializálódjon vagy nem?

Ha nem.kell munka miatt akkor nem muszáj,én azért adtam.be mert már untam.itthon lenni és gügyögni és a gyereknek sem.volt ez már elég. Megjegyzem elvittem mindenféle dologra. Bölcsiben fejlődik és ott nem.válogat így végre változatosan eszik,én meg nem.bolondultam bele az otthon levésbe.

Ha neked nincs igényed a bölcsire és nem muszáj dolgozni akkor ne add be.

Én nem vittem, inkább foglalkoztam vele én. Ez a bölcsiben sokat fejlődik dolog kicsit csalóka, mert egyrészt 2-3 éves kora között mindenképp fejlődik, hisz idősödik, másrészt ha te foglalkozol vele, ugyanúgy fejlődik. Semmivel nem tud rosszabbul "rajzolni", mondókázni, mozogni vagy barátkozni a fiam most az oviban, mint a többi kiscsoportos, akik jártak bölcsibe. Ugyanúgy szobatiszta lett, ugyanúgy eszik, öltözik egyedül, ugyanúgy tartja a szabályokat, mert itthon sem csak fel-alá rohangált, mint egy kis vadember, hanem tanítgattam.

A bölcsi szerintem hasznos, ha valakinek muszáj, és vannak szuper gondozónők is, akik mindent megtesznek a gyerekekért, de ha nem vagy rákényszerülve és alapvetően jól érzed magad otthon a gyerekkel, én nem adnám be. Dolgozhatsz még egész életedben, de ennyi időt többet soha nem tölthetsz majd a gyerekeddel.

Ingerkereső gyerekem van, őt beirattam volna akkor is ha amúgy nem kéne dolgozzak (már ha felvennék és lenne hely bárhol).

Neki én úgy éreztem kevés egykeként az itthoni pici lakás, imádja a társaságot, de ezt nem tudom neki megadni sehogy máshogy. Olyan könnyen beszokott, hogy azt mondta a nevelő, hogy olyan mintha már évek óta oda járna. Nem sírt egyszer sem mikor eljöttem, első próbánál ott is aludt gond nélkül.

Viszont vannak gyerekek akik jobban szeretnek egyedül lenni, nagyon anyásak, és egész nap sírnak. Nekik nem tesz jót, de ott meg a szülőnek nincs választása.

Te ismered a gyereked, meg a saját élethelyzeteteket.

Ennyi idősen még az anyukája mellett a helye ha megtehetitek. Hajam égnek állt, mikor a dolgozni kényszerülő anyák azt probálták beadni nekem, hogy majd az én gyerekem lesz kevesebb és megnézhetem magam, ha kimarad a bölcsödéből. Hát nem...

Arról nem esik szó, hogy a gyerekeik szeparációs szorongása, dührohamai erősödtek. Sokan csak a vírust hozták haza a bölcsikből a kistesóknak és még a szobatisztaságuk sem haladt, mert a bölcsiben kényelmesebb volt a pelenka. Egy adott intézményben voltak, nem érték őket változatos ingerek napi szinten és sorolhatnám.

Mondom még ránk néztek furán miért nem bölcsisek a gyerekek. És én dolgoztam heti 20 órában azért... szóval nen csak otthon voltam.