Minek mennek nyaralni kisgyerekkel az emberek, ha úgyis csak szenvedés az egész?

Hát, én 8 és 11 évessel mentem és ugyanez volt...

Szerintem soha nem is lesz normális nyaralásunk, mert ami nekik jó az nekik kínszenvedés és fordítva... Mindig azt nézem, hogy elsősorban nekik legyen jó, de azért nekünk is legyen benne élvezhető, de azt meg mindig tönkreteszik a problémázásaikkal

Mi is most voltunk először nyaralni a 1.5 évessel. Az első három nap katasztrófa volt, esett is nagyot. A többi nap jó volt. Ő is élvezte a fürdést, mi is.

Az autó utat pedig meglepetésemre végig aludta és gyönyörűen végig ülte. Először pont alvás időben mentünk mert tudtam hogy jó alvó és ott is aludni fog. De visszafelé nem úgy jöttünk és mégis szépen végülte az 5 órás utat, kb 3x álltunk meg.

Nekem kicsit nehezen mentek az első napok, az aggódás miatt és mert kicsit hiányzott az otthon, de utána már egész jól ment. Valószínűleg ha mégegyszer mennénk már rutinosabban menne.

Gondolom az sem mindegy hogy maga a gyerek milyen. Mindig mondtam hogy a miénk egy kis angyal ebben az 1.5 évben. És amúgy igy is megkapjuk hogy hisztis, pedig amúgy egyáltalán nem.

Mert egyszer neki kell futni a nyaralásnak, mert ki kell szakadni a mókuskerékből, mert kell a változatosság. Aztán vagy bírja a gyerek vagy nem.

Az influenszer anyuka írása alatt nyílván összegyűltek a sorstársak, így ömlesztve látod a szenvedő, kínlódó oldalt.

Ha az anyuka azt írta volna, hogy milyen csodásan telik a nyara a gyerekével, akkor nagy valószínűséggel odasereglettek volna azok a követői akik szintén jót nyaralnak a gyerekeikkel.

De pl. mi voltunk nyaralni 1 hétre a gyerekünkkel amikor 5 hónapos volt, 4 napra barátokkal és az ők gyerekeivel, aztán elrepültünk 1 hétre Hollandiába a barátainkhoz amikor 13 hónapos volt, s most 17-18 hónapos korában kétszer voltunk 1 hétre a Balatonnál.

Illetve 2 havonta 1 hétvégére Ausztriába vittük az ottani nagymamájához.

Soha semmi gondunk, bajunk nem volt. Megmerem kockáztatni, hogy én nehezebben viselem az utazásokat, mint ő :D Ő mindenhol jól érzi magát, könnyen alkalmazkodik, jól eszik, jól alszik.

9 hónapos volt a nagy, mikor először voltunk gyerekes nyaraláson és remek volt. Figyelembe vettük az igényeit, de

nem feszültünk rá a dolgokra. Ha a babakocsiban aludt el ebed után, az sem volt gond, ha este tovább femn volt, az sem. Jól érezte magát mindenki, pedig 40 fok volt azon a héten. A kicsi

pedig alig múlt 1 éves mikor már 2 gyerekkel is mentünk (a nagy ekkor volt 3,5) remek volt az is.

Most 10 és 7,5 évesek. Nyilván a programok elsősorban nekik szólnak, de a városnézést is bírják, ha mi azt szeretnénk.

Nekünk szórakoztató látni, hogy jól érzik magukat.

Nyilván előfordul, hogy összekapnak, de alapvetően szeretnék együtt játszani, jólnevelt gyerekek, úgyhogy sehol

em kell miattuk szégyenkezni sem, hogy nem tudnak viselkedni.

Mi nem megyünk. A nagyobbik gyerekem drámakirálynő (fiú), mindenhol fél, semmit nem szeret. Hát őt vinni sincs kedvem, néha a parkba se, nemhogy nyaralni. Pénz pocsékolás. Én magam és férjem sem vagyunk ez a mindenáron menjünk nyaralni emberek, konkrétan semmilyen hiányérzetem nincs, ha nem mentünk sehova muszájból. A kicsi meg gyűlöl autózni, folyamatosan visít benne, eddig a rekrodja másfél óra szünet nélküli visítás volt.

Ha van bármennyi fölös pénzünk vagy időnk, inkább elmegyünk férjemmel randizni és mennek a nagyszülőkhöz. Azt legalább szeretik, mi meg élvezzük is. De gondolom nem mindenkinek ilyen nyávogós a gyereke, ők talán élvezik is.