Minek mennek nyaralni kisgyerekkel az emberek, ha úgyis csak szenvedés az egész?

Épp ma láttam egy influencer anyuka posztját Instagramon, amiben leírt egy regényt arról, hogy mekkora botrány volt a gyerekeikkel való nyaralás, akik 4 és lassan 1 évesek.

A kommentekben szintén panaszkodtak az anyukák, akik éppen nyaralnak a családjukkal.

Volt, aki ezt írta:

" mi most járunk a 2. napnál, de ugyanezt élem meg. Kiabálás, stressz, türelmetlenség, stb."

Egy másik anyuka kommentje így szól:

"Jelenleg éppen nyaralunk a másfél évessel. Az első 2 nap borzasztó volt, 38 fok, tűző nap, egész nap síró - hisztiző gyerek, semmi nem jó...én is teljesen kiborultam."

Ilyen komment is volt:

"Épp nyaralni vagyunk. Utálom az egészet. Ez az első nyaralásunk a 2 éves kislányunkkal. Az ide vezető utat végighányta, és mióta itt vagyunk, kisördöggé változott. Nagyon szeretnék kiszállni az anyaszerepből egy kicsit.. Én is szerettem volna valami hasonló posztot írni, mert kicsit nyomasztott, hogy mindenkinek szuper a nyaralása a gyerekekkel."

Ezek után kérdem én: miért megy bárki is nyaralni 3 vagy 4 év alatti gyerekkel, ha:

1. úgyis tudják, hogy ott is ugyanazt fogja csinálni a gyerek, mint otthon: sírni, hisztizni, ellenkezni, stb?

2. úgysem a pihenésről fog szólni, hanem csak máshol nevelik/szórakoztatják a gyereket, ami iszonyatosan strapás?

3. egy nagy pénzkidobás az egész, mert nem is érzik jól magukat a sok kiabálás, stressz és a gyerek nyűgjei miatt?

Mi a jó abban, ha saját magukat szivatják az emberek?

Akkor inkább legyen az, hogy HA van rá lehetőségük, passzolják le a gyereket a nagyszülőkhöz vagy bárki máshoz, és menjenek el kettesben nyaralni, mert úgy sokkal élvezetesebb, vagy várják ki, amíg 6-7 éves lesz a gyerek, és akkor már nem fog hisztizni, lehet vele rendesen kommunikálni, megérti a dolgok miértjét és sokkal több programot lehet vele szervezni.