Van aki (extrém) minimalista életét (igyekszik) folytatni kisgyermekek mellett?

Igen, én. Mondjuk nem extrém minimalista, csak szimpla minimalista vagyok, aki igyekszik odafigyelni, hogy mindenből annyi legyen, amennyi szükséges, ne legyenek felesleges dolgok, de azért nem dőlök a kardomba, ha a gyerek szeretne egy tizedik matchboxot vagy úgy esik, hogy csak kimarad pár ruha, ami nem kerül sorra.

De azért igyekszem alkalmazni a minimalizmust a gyerekeknél is, szóval viszonylag kevés, de elegendö ruhájuk van és sztem kevés játékuk is, sőt, most hogy csináltam egy lomtalanítást a szobájuknan, és kiszanáltam a babadolgokat, mert már a kicsi is 1,5 éves, most úgy érzem, kevés is a játékuk, be kell szereznem pár értelmesebbet.

De azért én 6-7 éve így élek, szóval nekem ez már nem okoz gondot, hogy ne csábuljak el és vásároljak össze minden kacatotm

Ha lehet így mondani, akkor én minimalista szülő vagyok. Nem anyagi okok miatt, hanem azért, mert nem szeretem a felesleges dolgokat a házban, amire nincs szüksége senkinek. Amit nem használunk huzamosabb ideig, nincs olyan, hogy "majd jó lesz valamire", az megy a háztól. A gyereknek van tíz plüssjátéka, nem kell a tizenegyediket megvenni. Nem veszünk neki állandóan meg mindent, csak különleges alkalmakkor, amik úgyis 2-3 havonta vannak. Szerencsére szereti a könyveket, abból sok van és elférnek a polcon. De barátainknál pl dobozok, ládák vannak szrásig kinderfigurákkal, apró műanyag dínókkal, matchboxokkal, amiket anyuka elmondása szerint csak pakolgatni kell, mert a gyerek nem játszik vele. Nálunk ilyenek nincsenek és nincs is igény rá. Ruhái csak olyanok vannak, amiket mindig hord, elfekvőben csak évszakváltásra tartunk. Rendszeresen átnézem, mi az, amit kinőtt, leselejtezem és veszek újat.

Nem vagyunk egyformák, én ilyen vagyok.

Extrémen nem, de mindig válogatok, hogy csak azok a ruhák legyenek a szekrényben amit tényleg hordanak a gyerekek, amik nem kicsik, stb.

Ugyanúgy mindent.

Minden hónapban szekrényről szekrényre, fiókról fiókra járok, és válogatok...

#4 pár alkotást meghagyok a többit kidobom.(Egyszerűen nincs helyem hol tárolni.10 és 2 évesek a gyerekeim, lehetetlen lenne)

De ha esetleg van pince vagy padlás be lehet dobozolni és ott tárolni

Szintén.

#2

Nem vagyok extrém minimalista, de nincs tele lommal a házunk (a pince sem), sem kinőtt, rég nem használt ruhákkal, sem semmi egyébbel. A gyereknek nincs sok játéka, de néha így is túl soknak érzem. Folyamatosan válogatom, a törött, hiányos játékokat kidobjuk. Annyi játéka lehet elöl, ami egy kallax polc alsó két rekeszébe, plusz a kiskonyhájába belefér, az asztalán egy színező van, ceruzákkal, zsírkrétával és egynap kétszer rendet rakunk. Van még egy doboz játéka, de ha onnan valamit kiveszünk, akkor mást kell betenni a helyére, így azért megvan mindig az újdonság varázsa, de nem lep el a lom. Az alkotásait nem őrzöm. Egyet-egyet lefűzve, ami valamiért fontosabb. Van egy pici könyvespolca, ott kint vannak az aktuális kedvencek, a többi a szekrényben.

Saját magunknak rég nem veszünk már dekor cuccokat, csecsebecséket, sem semmit, csak ha kimondott helyre keresem kimondottan azt, amit megvennék. Ha valami eltörik, tönkremegy, az kuka. A konyhában ugyanez. Nem veszek olyan dolgokat, aminek nincs meg a helye.

Illetve szeretem, ha a legtöbb cucc zárt szekrényben van, nem nyitott polcon.

Én egy kimondottan "kupis" családban nőttem fel, ha lehet ilyet mondani. Mindent is eltettek, mert jajj eszmei érték, meg emlék, meg mit tudom én. Egy fél élet volt egy portalanítás, utáltam. Anyu mostanában kezdett szortírozni, mert változtak az igényei, de nehezen mondja valamire 20 év pakolászás után, hogy megérett a kukára/elajándékozásra. Érzelem köti mindenhez. Egyébként engem is sajnos, de vannak hullámaim, amikor megelégelem és totál érzelemmentesen letudok ülni szelektálni. Borzasztó jó érzés van bennem utána.