Mennyire normális, hogy 3 éves kisfiam kiborul attól, ha valaki elveszi a (saját) játékát a játszótéren? Hiába magyarázom, hogy csak megnézik a kisautót, addig szomorú és sértődött fejét vág. Rosszabb esetben sírni kezd.

Én is kiborulok ha elveszik a cuccaimat.

Képzeld bele magad az ő helyébe.

Van egy autód, jön egy idegen, beleul, de csak meg akarja nézni

Te mit reagálnal?

Ugye, hogy nem tetszene a dolog...

Szinte minden gyereknek van szerintem egy ilyen időszaka (sőt, ha esetleg azután kerül közösségbe, hogy már látszólag kinőtte, akkor is vissza szokott térni az bölcsi-/ovikezdés idején).

Legalábbis ezt a játszin tapasztalon, az enyém még nincs 2, de ha kiveszik a játékot a kezéből, akkor csak megy és keres másikat 🙃 (Remélem, hogy azért kicsit jobban ki fog állni később magáért... 🙄)

9 vagyok: az kimaradt, hogy persze meg kell tanítani osztozkodni, meg nem irigykedni. De pl a fenti szituban mondhattad volna a kislánynak, hogy ez (mittomén) Botié ez a kisautó. Boti, megengeded a kislánynak, hogy megnézze? -(igen) nagyon kedves vagy, köszönöm! -(nem) ne haragudj, Boti most nem szeretné odaadni. (Esetleg ha nagyon jofej akarsz lenni) nézzünk neked egy másik érdekes dolgot?

Ezzel a gyerekedet is tanítod a hasonló szituk kezelésére, illetve megtapasztalhatja, hogy te mellette állsz.