Ki mennyit tudott foglalkozni a gyerekevel mikor már úton volt a kistesó?

Kérdező, én megertelek, ne szabadkozz. Baromi nehéz egy kisgyerek mellett egy gondmentes terhességgel is ez tény. Mi vállaltuk be (én nem is dontenek máshogy) , ez is tény, de attól még nehéz.

Nekem annyi bajom volt, hogy baromi fáradt voltam, alig bírtam mozogni, ott volt mellettem a 2 évesem, nyilván az élet nem állt meg.

Most 4 hónapos a kicsi, és komolyan elgondolkodom néha, hogy mi volt nehéz, mikor csak 1 gyerek volt? Ettől függetlenül imádom minden percet és tényleg a legnagyobb jóindulattal mondom, hogy most használd ki, hogy tudsz a naggyal lenni. Ha úgy van, menjetek kettesben valahova, élvezd ki tényleg. Kitartást :)

#9

Hát ha ugyanúgy vele vagy, akkor biztos csak a hormonok.

Nekem mázlim volt, problémamentes terhesség és nagyon jó erőben is voltam, 36 hetes terhesen is odaadtam a kismotort az utcán a 20 hónaposnak, futottam utána ha kellett, viszont kellettek változások. Pl kiságy helyett leesésgátlós ágy, etetőszék helyett magasítót rögzitettünk az asztalhoz. Ha kellett emeltem, 36 hetesen is, de igyekeztem a lehető legkevesebbet én is, mert nagy pocakkal nyilván nehéz.

Foglalkozni ugyanannyit foglalkoztam vele.

Semennyit, mert előbb fenyegető vetélés majd nyílni kezdő méhszáj miatt szigorú ágynyugalom kellett - utolsó másfél hónapban pedig kórház.

Persze, mondókák, olvastam, meséltem neki, rajzoltunk, de ilyen mászkálós program, vagy lemegyünk a játszóra stb nem volt.

A férjemmel igen, de velem nem.

Ez van, túléltük :)