Miért mondják azt az emberek, hogy a sikítozás/kiabálás gyerekszokás és fontos dolog is egyben, ha közben idegesítő és idegbajt lehet tőle kapni, vagy akár halláskárosodást is okozhat?

Valamiért nem értik meg emberek, hogy szeretheted az anyaságot és a gyerekedet annak ellenére, hogy vannak olyan pillanatok, amikor legszívesebben elszöknél a cirkusszal.

Lehetett egy kiborító feladatod, napod, ügyfeled a munkahelyeden, ha szeretnéd kiengedni a gőzt azzal, hogy kicsit ventillálsz valakinek, neked sem esne jól, hogy elintéznek annyival, hogy a fejedhez vágják, hogy nem volt kötelező aláírni azt a munkaszerződést, vagy ha nem tetszik mondj fel holnap de amúgy mit panaszkodsz itt.

Lehet valaki stresszes a vizsgaidőszakban annak ellenére, hogy tudta amikor egyetemre megy, lesznek majd vizsgaidőszakok, stb.

A gyerekeknek számos idegesítő szokása van, és időbe telik, mire megérnek annyira, hogy le lehet őket szoktatni róluk. Értem, hogy így van, ezzel együtt nem bántam meg a gyerekvállalást, de attól még az adott pillanatban igenis lehet idegesítő, az én érzéseim ugyanúgy validak, mint hogy ő 2 évesen nem érti, hogy az, hogy megmutassa mit csinált gyurmából várhatna addig, amíg befejezem a pisilést, nem kell rámtörni vele a vécén :D

Na, nekem pl ezért nincs és sohasem lesz gyerekem.

Aranyosak, szeretem őket, de hogy nem vagyok hajlandó órákon át hallgatni az üvöltést és sikítozást, az is fix.